Van Remény - 5. fejezet

5. fejezet: Agresszív



(Emmett szemszöge)

- Jó reggelt! – köszönök nagy vidáman, ahogy 7 –et üt az órám.
- Nincs benne semmi jó… nyam-nyam… hagyj még egy picit. – motyogja vissza. Nem bírom ki és hangosan elnevetem magam.
- Jaj ne már Chris! Mi az hogy nincs benne semmi jó? Egész éjjel olyan nyugodtan aludtál, hogy ha nem horkoltál volna, akkor komolyan elgondolkoztam volna azon, hogy élsz-e még. – alig fejeztem be a mondatot, már landolt is egy párna a fejemen majd rá két másodperccel a gyomrom környékén még egy.
- Nem is szoktam horkolni! - morogja nekem, már felülve az ágyon. De nekem ennyi nem elég…
- Jah, persze. Fülsüketítő volt! – röhögök már szinte görnyedezve, amikor váratlanul a nyakamba ugrik, és nekiestünk az üvegfalnak. Ami persze rögtön kitört, így két emeletet zuhantunk, majd hangos puffanással értünk a reggeli harmatos fűbe. Én háttal érkeztem le, Christ pedig erősen magamhoz szorítottam, hogy nehogy megsérüljön. Mikor ráeszméltünk, hogy most estünk ki a ház üvegfalán keresztül, korán reggel, hangosan nevetni kezdünk, majd rávetettem magam az ajkaira. Aztán már nem bírta szusszal, így szétváltunk, de csak annyira hogy megtudjon támaszkodni a mellkasomon.
- Na, most már jó a reggel. – vigyorog rám elégedetten, amikor hangos robajjal, szinte kitörnek a teraszajtón.
- Istenem! Jól vagytok? Chris megsérültél? Mi történt? – szalad ki Esme, és utána persze az egész família.
- Sziasztok! Ja, nincs semmi bajunk, csak Emmett felbosszantott. – válaszol Chris fújtatva.
- Most aztán jól kifogtad Em. – halljuk Jasper röhögését a háttérből, és ez már minket is mosolygásra késztet.
- A lehető legjobban. – súgom oda szerelmemnek, és megint megcsókolom. Mikor szétválunk, akkor már egyedül voltunk. Úgy látszik, csendben beóvatoskodtak a házba. Chris úgy tűnik megunta a nedves saras füvet vagy földet, mert lemászott rólam, és felhúzott.
- Na menj tusolni, addig én megkérdezem Bellát hogy mit vegyek fel. Tiszta sár vagy. – mutat végig a fehér pólómon, amiből már tutira semmi se hozná ki azt a hatalmas barna foltot a hátából.
- Oké, sietek. Csak öt perc. Fent várlak. – mondtam neki, miközben behúztam a nappaliba. Majd nyomtam egy csókot ajkaira, és már robogtam is a szobánk fürdőjébe. Nem igazán figyeltem semmire sem, csak bevágtam a szoba ajtaját, majd áthaladtam a szobán, és közben ledobáltam a cuccaimat. A fürdőben már csak egy fekete bokszerben léptem be.


(Chris szemszöge)


Em már rohant is tusolni, én pedig addig nekiálltam megkeresni a lányokat. Persze, nem is én lettem volna az aki nem találja meg őket. Egyik lánnyal sem találkoztam, de még Esme és Carlisle is eltűntek. Mivel zajt hallottam a harmadikról, elindultam fel. Itt még nem jártam, mivel tegnap elakadtunk a saját szobánknál Emmettel. Ami még furcsább volt, hogy ezt a részt még a látomásaimban sem láttam. Na de mindegy nem láthatok mindent előre. Ahogy elértem a folyosó végére, meghallottam a zenét, ami valószínűleg egy fülhallgatóból szűrődhetett ki. Nem ismertem a számot, de valami klasszikus lehetett. Óvatosan kopogtam az ajtón, majd meghallottam Edward halk hangját egy „Szabad” szócskával egybekötve, így benyitottam.
- Ó, szia! – köszöntem rá kedvesen.
- Szia, mit tehetek érted? De csak óvatosan, mert Bella kinyírna ha bezúznánk ezt a falat is.
- Nyugi, ez a veszély nem fenyeget Edward! Ellenben lehet hogy majd megkérem Emmet. Öhm, egyébként nem láttad Bellát vagy Alicet?
- Nem látni nem. De Alice gondolatait hallom a garázsból, és Bella is vele van. A Porchet meg a Ferrarit mossák le egy kicsit. Tudod, ez a forksi időjárás betesz a fényezésnek.
- Ja jó oké, értem. Akkor én megyek is szia! – indulnék kifelé, de még utánam szól.
- Chris, egyébként a ruhád a szobádban van. Alice már átvitte hozzátok, pont miután kitört az üveg… - vigyorog rám, ez már-már idegesítő…
- Köszi! – mondtam gyorsan, majd bevágtam az orra előtt az ajtót. Levágtattam a másodikra, a szobánkba, és amint beléptem, Esme jött velem szembe.
- Összeszedtem az üvegdarabokat, majd a fiúk megcsinálják a falat délután.
- Oh, köszi. De én is összekapkodtam volna Esme, nem kellett volna neked utánunk takarítani. – mosolygok rá szelíden, mire csak kinevet és kimegy. Itt mindenki rajtam mulat? Gyorsan elhessegettem gondolataim, és keresni kezdtem a ruhám. Nem kellett sokat keresni, mivel az ágyra pillantva meg is találtam. Alicenek igazán jó ízlése van! Egy fehér felsőt találtam, aminek a kivágásánál egy vékony rózsaszín csipkecsík ment körbe. Nagyon szexi kis cucc volt. Aztán alulra pedig egy farmer miniszoknya volt odakészítve. Mivel a bőröm szinte tökéletes, ezért harisnyát nem tett ki, és megfázni se nagyon fogok. Magamra kapkodtam a cuccaim, és felvettem azt a gyönyörű fehér lakkborítású tűsarkút is, amit gondolom Bella adott. Neki vannak ilyen „halálcsapdái”, mondjuk nem mintha nehezemre esne menni bennük, de a laposat jobban szeretem. Azért felvettem, és mivel Em még mindig nem jött ki, ezért elterültem az ágyon. De valamire ráfeküdtem, mert éreztem a lapockám alatt. Felültem, és akkor láttam hogy Emmett karkötője volt ott. Biztos azért vette le, mivel bőr és nem tenne neki jót a melegvíz, vagy nem tudom. Eddig még nem nagyon vizsgálgattam, de most megtudtam tanulmányozni közelebbről is. A sötétbarna bőrön, egy fényes ezüst címer foglalt helyet. Olyan ismerősnek tűnt nekem, de nem tudtam hogy honnan. Teljesen elmélyedtem gondolataimban, amikor Emmett jött ki a fürdőből.


(Emmett szemszöge)


A gyors tusolásból végül egy 10-15 perces lazítás lett. Nem igazán foglalkoztam azelőtt ilyen emberi dolgokkal, de amióta nincs Rose muszáj ellazítanom valahogy az idegeimet, és jól esett ahogy a melegvíz égeti a jeges bőrömet. Végül csak rávettem magam hogy elzárjam a csapot. Egy törülközőt tekertem a derekamra, és kimentem. Chris már az ágyon ült, és elmélyülten tanulmányozta a karkötőm, amin a családi címer volt. Hirtelen felkapta a fejét amikor kiléptem, és kicsit zavarba ejtően kezdett el méregetni.
- Mehetsz, ha akarsz, bár úgy látom te már teljesen készen állsz a mai napra. Csinos vagy. – vigyorgok rá, mivel még mindig rajtam legelteti a szemeit.
- Öhm, izé… Jó, O.K. Mindjárt megyek, csak a hajammal kell valamit kezdenem. Egyébként Emmett, mit jelent ez a címer? – kérdezi meg, még mindig picit elbambulva.
- Ja, hogy az. Az a Cullen család címere. Mindenkinek van a családból. Carlisle, aki a családfő, ő gyűrűként viseli. Esmenek és Bellának pedig egy-egy fehérarany karkötőjük van. Alice egy selyemszalagon hordja a nyakában bross formában, amíg Jasper, Edward és én pedig ilyen bőr karkötőn viseljük. Ez jelképezi az összetartásunk, és mindent, amit a mi életformánk megkövetel. – magyarázom neki, és ő pedig nagyon figyel minden egyes szavamra. Úgy látszik tényleg érdekli. Majd a mondókám végén feláll, és odajön hozzám. Szépen visszarakta a kezemre a bőr csuklópántot, és rám mosolyog.
- Kösz hogy elmondtad. Öltözz fel, addig én kezdek valamit a hajammal. Ma korábban kell odaérni a suliba, mivel be kell mennem még a tanulmányi irodába is elintézni valamit.
-Jó, öt perc múlva találkozunk a garázsban, rendben? Úgyis el kell ugrani még a könyveidért is hozzád. A Jeep-vel megyünk!
- Hurrá… Nem szeretem azt a kocsit. Olyan óriási. – motyogja az orra alatt, én meg jól kinevetem.
- Ne izgulj, nem harap meg. Amúgy meg nagyon jó és strapabíró.
- Aha, persze. Hétfőn az én kocsimmal megyünk! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké, ahogy akarod. – inkább engedek… most nem vitatkozunk, majd ráérünk hétfő reggel is.


(Bella szemszöge)


A reggeli kis műsor után, Alicevel kimentünk a garázsba kicsit letakarítani a kocsijainkat. Szegény kis piros szépségem, inkább volt barna árnyalatú a sok sártól, mint vadító tűzpiros. Merthogy elvileg az, egy tűzpiros Ferrari. Annyira imádom. Igaz hogy a másik kocsimat is szeretem, de ezt ezerszer jobban. A másik, amit még Edward adott nekem, egy volvo xc60. Mondanom sem kell, hogy az egy nagy állat. Mármint az autó… ezért használom inkább a Ferrarit, bár Edward szerint túl feltűnő. Nem mintha az a Volvo, amit ő adott nekem, kevésbé lenne az. De hát hiába Edward a volvora esküszik. Ezért is sikerül legyőznöm minden reggel. Mondjuk, ma azt mondta hogy velem jön, mert nincs kedve reggel tankolni a kocsijába. Ja persze. De azért jó hogy megint egy kocsiban fogunk utazni, mert az utóbbi időben erről teljesen leszoktunk. Miközben a kocsikat mostuk, hallottam hogy Chris és Emmett kijönnek a bejárati ajtón, és beszálnak a Jeepbe.
- Nem várnak meg? – kérdeztem Alicetől, aki mindentudóan vigyorogni kezdett.
- Nem. Chrisnek még be kell mennie Mrs. Walters-hez is órák előtt. Na meg Chris könyvei is a lakásán vannak. Ezért mentek el előbb.
- Jó, értem. De szerinted nem túl gyors ez? Nincs egy hete sem hogy ismerik egymást, sőt. Négy napja találkoztak először.
- Jaj Bella, ne morogj már egész reggel. Tényleg szeretik egymást, és ez a lényeg. Egyébként ha az sok volt neked hogy ideköltözött, akkor ne maradj ma itthon. Carlisle adni akar valamit Chrisnek délután.
- Mi? Ugye nem azt amire gondolok? Alice mond hogy nem! – tiltakoztam, mivel rögtön tudtam hogy mire gondol. Csak egy mondat kattogott az agyamban amit tegnap mondott Carlisle, „üdvözöllek a családunkban!”
- De igen Bella. A címer az amiről beszélek. Egy szép ezüstláncot fog venni, amire rá lesz rakva a medál. Végül is most már ő Emmett párja, és követi a táplálkozási szokásainkat is. Na meg mindenki kedveli, rajtad kívül. Mi bajod van vele?
- Nekem tényleg semmi bajom vele, csak tudod ez olyan fura. Féltem Emmettet. Annyi mindenen ment keresztül, és nem akarom hogy megint csalódjon. És nektek sem akarom. Jó, vegyük be a családba, adjunk neki családi ékszert, költözzön ide. De majd ha csalódni fogtok benne, én apró darabokra szedem.
- Ahh, olyan agresszív vagy. De most komolyan. Inkább elmész délután vadászni? Most láttam az előbb! Na szép, mindenki itt lesz, csak az nem aki a második legfontosabb Emmettnek. Boldog lesz.
- Majd elnézést kérek, és ennyi. Elmegyek délután vadászni Alice. Ez már egy eldöntött dolog. – jelentettem ki, és közben eltoltam a pajzsom, hogy tudjak szólni Edwardnak.

„Edward! Gyere, indulni szeretnék. Lehoznád az én táskám is? Köszi!”

– üzentem gondolatban, és olyan fél perc múlva, már nyílt is a garázsajtó, amin Edward és Jasper léptek be. Jazz Alicevel ment a sárga Porscheval, mi meg ugye a gyönyörű piros kocsimmal. Edward gyorsan bepattant, én pedig rátapostam a gázra. Már a kis erdei ösvényen mentünk csak kilencvennel. Ha gyorsan megyek legalább még a kosznak sincs ideje rátapadni a kocsira. Az összes dühömet az úton akartam kitölteni. Azt hiszem hogy a mai napon valahogy vissza kell magam fogni a suliban, majd ha hazaértem elmegyek vadászni, és amíg le nem nyugszom, addig haza sem jövök. Igen ez lesz a legjobb. Láttam ahogy Edward vezetés közben engem bámul, és nem érti mi a bajom. Hát majd Alice elmondja neki ha akarja.


(Edward szemszöge)


Alig hogy beültem a cuccokkal, már Bella bele is taposott a gázba. Elég gyorsan vezet amúgy is, de ennyire dühösnek, évtizedek óta nem láttam, és ez bizony rányomta a bélyeget a ma reggeli autóútra is. Még csak az erdőben voltunk, de már közel járt a százhoz, így muszáj volt megkérdeznem, hogy mégis mi a gond.
- Kicsim, valami baj van? – kérdeztem óvatosan, de erre csak egy dühös fekete pillantást kaptam cserébe. Ha nem lenne semmi sem, akkor még legalább két hétig aranyszínűnek kellett volna lennie a szemének, annyit ittunk. De neki nem, már most éjfekete. Valamin nagyon felhúzta magát.
- Baj? Ugyan mi lenne? Nincs semmi BAJ! Délután nem leszek otthon elmegyek vadászni EGYEDÜL. Muszáj gondolkodnom egy kicsit.
- Jó rendben. Ahogy gondolod. De délután családi megbeszélést akar tartani apa, és Chris is kap egy kis ajándékot. Fontos lenne hogy ott legyél. Addigra hazaérsz?
- Nem Edward! Már mondtam, Délután nem leszek otthon. Majd érkezem, valamikor éjjel. – mostmár kicsit felemelte a hangját, ami nekem nagyon nem tetszett. Szerencse hogy beértünk a parkolóba, mert kezdett az idegeimre menni a titkolózása, és az hogy nem mutatja meg a gondolatait csak rajtam tölti ki a mérgét. Nem igazán ezt érdemlem.
- Hát oké. Menj akkor vadászni. Ha majd tudsz velem normálisan is beszélni, meg ha elmondod mi a bajod, akkor keress meg. Addig is,szia Bella! – mondtam már én is kicsit erőteljesebben, majd elindultam be a suliba. Tuti hogy Chrisszel van már megint baja. Egyszerűen nem hiszem el, hogy emiatt veszekszünk mi is. Már csak Alicenek kellene meghülyülnie, és teljes lenne otthon a káosz.


Itt egy kép „Bella volvojáról,” de a szín nem stimmel. Én feketében képzelem el. :
http://www.hyts.hu/autok/volvo/xc60-concept/volvo_xc60-concept_r6.jpg


És még egy kép Chris nyakláncáról. :
http://www.trendhunter.com/images/phpthumbnails/37679_7_468.jpeg

Sziasztok!
Az 5. fejezet át lett írva ilyen "több szemszögből íródik" dologba. Na most, hogy tudjam melyik a jobb, írhatnátok egy pici kis kritikát, arról hogy a több szemszöges, vagy a csak és kizárólag Emmett szemszögéből íródott a jobb.