Silverwolf VI.

6. Levitáció és vacsora



A nappaliban ültünk és nyugtalan csend vett minket körül. Én anyának dőlve terpeszkedtem, míg Irina Carmen és Eleazar között ült. Le nem vettük volna egymásról a szemünk.

- Levitáció. Már vártam, mikor mutatkozik meg! - szólalt meg izgatottan Eleazar. Anya felsóhajtott.

- Gondolom ez most azt jelenti, hogy nekem is van képességem - motyogta, én meg megszorítottam a kezét. A bal alkarom be volt kötve, mivel elvágta az asztal egy szilánkja, ami miatt Irina és Tanya nagyon kárörvendőek voltak. Felteszem ez azt jelenti, hogy nem leszünk túl jóban...

- Ez nagyon... érdekes képesség. Még nem hallottam olyan vámpírról akinek ilyesfajta képessége lett volna - jegyezte meg Carlisle.

- Végül is köszönhető a nagyon jó reflexeknek és hasonlóknak. Mellettünk edződtél meg anya - vigyorogtam rá, ő meg csak kedvesen végigsimított a hajamon.

- Valószínűleg - sóhajtott fel.

- Ebből rendkívüli képesség fejleszthető ki. Azt hittem, hogy először majd egészen kis tárgyaknál mutatkozik meg, de te rögtön elbírtál két nagyobb testet. Főleg ha azt nézzük, hogy Nahi elérte majdnem a két mázsát alakjának köszönhetően - mondta Eleazar, mire Rosallie felnevetett. Gúnyosan és gonoszan. De szemét!

- Az a két mázsa legközelebb rajtad lesz szöszke! - vágtam hozzá egy párnát, amit elkapott és még gúnyosabb mosollyal nézett rám. Áááá!

- Hogy érted azt, hogy erősebb képesség? - kérdezte Jasper. Eleazar elgondolkodó arcot vágott.

- Nos, gondoljatok bele. Ha fejleszti a tehetségét, akkor lassan eljut majd egy olyan szintre, amikor egy kamion felemelése sem lesz nagy dolog. Vagy ha egy lebegő testet képes lesz megbénítani, mozgásképtelenné tenni. Ez veszélyes is lehet - fejtette ki Eleazar, mire anya ujjai egy pillanatra megálltak a hajamban. Újra megszorítottam a kezét, ami jól érezhetően megnyugtatta.

- Ez így már sokkal komolyabban hangzik... - felelte anya, mire Esme a vállára tette a kezét. Ők igazán jó barátnők lettek.

- Ami semmin sem változtat - mondta Esme, mire anya rámosolygott. Bella is felállt majd lehuppant mellém, és megfogta a másik kezem. Egy ideig csend honolt a házban, amikor végre Kate megszólalt. Ő szimpatikus volt nekem az elejétől kezdve.

- És Maka... még nem hallottuk a történetedet. A miénket már elmeséltük, de te nem mondtál semmit. Megkérhetlek rá, hogy meséld el? - kérdezte Kate, mire anya megrázta a fejét.

- Ha nem bánod Kate, én inkább felmennék a szobámba. De nagyon örülnék, ha ezt helyettem Nahi megtenné - nézett rám, majd egy puszit nyomott a homlokomra és otthagyott minket. Kínos csend következett megint, mire végre feladtam.

- Óh, ne legyetek már ilyen gyászosak! Elmesélhetem, ha szeretnéd - néztem rá Kate-re, aki habozva bólintott. Összeszedtem a gondolataim, majd belekezdtem.

- Anya, apa és én Chicagóban éltünk. Odaköltöztünk el másfél éves koromban, addig itt éltünk La Pushban. Több mint egy hónapja amikor apával futottunk a házunk közeli erdőben, találkoztunk egy nőstény vámpírral. Apát megsebesítette, mert ostoba módon engem védett, pedig tudok magamra vigyázni. Végül megöltem a nőt, és hazatámogattam apát. Pár nappal később apa még otthon lábadozott, én suliban voltam, anyu pedig dolgozni. A nő társa bosszút állt, és én már arra értem haza, hogy a hátsóudvarunkban minden tiszta vér és apát... apát szétszaggatta a vámpír. Eztán négy napig le sem hunytam a szemem. Anyára vigyáztam. Elkísértem a munkahelyére, ahol felmondott, majd kiíratott az iskolámból is. Kocsiba ültünk, és idáig autóztunk. Másfél nap autóút volt, de végül is ideértünk. Én szinte rögtön beleestem a falka életébe, és így hamar beilleszkedtünk. Egy este moziból jöttem haza Jacobbal, majd amikor ő elment, felfedeztem, hogy a házunk körül erős vámpírszag van. A ház koromsötét volt, és amikor beléptem a férfi vámpír el is kapott rögtön. Átváltoztam és hívtam a többieket. Embry volt csak a közelben, így ő ért ide leghamarabb. Ketten elintéztük a férfit, de addigra anyát már megharapta. Semmit sem tehettünk. Azonnal idehoztam, és innentől már tudjátok - fejeztem be, mire Bella átölelt. Jake a lábamnál ült, és fogta a kezem. Ekkor felnéztem, és öt döbbent szempár meredt rám. Na igen, tizennyolc évesen hat vámpír öltem már meg. Jó kis statisztika nem? - Kinek ártottunk aki fontos volt neked? - néztem Irinára. Ő elkapta rólam a pillantását, de a válaszát világosan hallottuk.

- Laurentet. Szerettem őt, és a falkád elvette tőlem - mondta, mire Jacob felmordult.

- Laurent égővörös szemekkel jött ide, és Bellát akarta megölni! - jelentette ki, mire Irina kétségbeesetten nézett körbe, szinte kérve, hogy valaki kiáltson rá szerelmemre, hogy "te hazug!". De senki sem tette. Ez igaz volt. Aztán Irina felpattant és kirontott a házból. Szomorúan néztünk utána. Belehalnék ha valaki elvenné tőlem a szerelmem. És valószínűleg a falka is.

- Ideje mennünk! - jelentettem ki, mire mindenki felállt és elköszönt tőlünk. az erdőben nem változtunk át, hanem gyalogoltunk, egészen hazáig. Jacob szinte letámadott az ajtónkban, és én már semmi másra nem tudtam gondolni, csak a követelőző ajkaira és nyelvére, és forrón lüktető testére.

***

Újabb három hónap telt el, és a falka élete felvett egy nyugodtam, napi ritmust. Járőrözés, tábortűz, stb. Igazán boldogok voltunk, és anya egyszerűen elképesztő teljesítményt nyújtott a képességével. Fákat, kőtömböket volt képes kitépni a földből, vagy felemelni. El tudta érni, hogy a tárgyak, élőlények úgy mozogjanak miközben lebegnek, ahogy ő akarja. Láttam rajta, hogy tetszik neki, és néha már egészen elképesztő volt, hogy mennyire a képességére hagyatkozott. Levertem egy vázát, de mielőtt az széttört volna a földön, anya megtartotta a levegőben, és visszalebegtette a polcra. Vagy amikor Emmett a tévét bámulta két napin keresztül, és anyu mást akart nézni, a távirányító simán átrepült az ő kezébe. Ilyenkor jót mosolyogtam rajta, és láttam, hogy megpróbálja a legtöbbet kihozni ebből az életformából. Voltunk együtt vadászni is, és félelmetes volt azt látni, ahogy az anyám ráveti magát egy medvére, vagy szarvasra. Sokszor majdnem odarohantam, hogy megvédjem.

De volt más is. Jake úgy egy hete, furcsán kezdett viselkedni. Gyakran elbambult és nagyon szórakozott lett. El nem tudtam képzelni, mi lehet vele. A többiek sem mondtak semmit, és amikor farkas alakban voltunk sem gondolt szinte semmire. Nagyon frusztrált a dolog!
Éppen a konyhába csináltam szendvicset magamnak, amikor kivágódott a bejárati ajtó, és Leah masírozott be rajta Emilyvel. A szemeim elkerekedtek, és kérdőn néztem rájuk.

- Attól még, hogy van kulcsotok, nem kellene így rátörnötök az emberre - közöltem velük, mire Leah kiröhögött, és felráncigált a szobámba a szendvicsemmel együtt. Emily mosolyogva követett minket.

- Vetkőzz! - utasított Leah, majd egy nagy dobozt dobott az ágyamra. Felvont szemöldökkel néztem rá, de ő csak megrázta a fejét, és belökött a fürdőbe. - Tíz perced van! - kiabált be, én meg mivel nem tehettem semmit ez ellen, inkább tényleg nekiálltam tusolni. Hallottam, hogy pusmognak odakint, és hogy Leah a sminkes cuccaim között turkál. Nagyszerű! Talán a zuhany miatt, talán a halkságuk miatt, de nem értettem semmit sem a dumájukból. Épp letelt a tíz perc, amikor kiléptem a zuhany alól. Leah berontott, és a kezembe nyomott egy törülközőt, meg egy garnitúra fehérneműt. Megnéztem, és gyanakodva méregettem az ajtót. Csipkés, drága selyem fehérnemű volt. A bugyi és a melltartó is. Gyorsan megtörölköztem, majd felvettem a falatnyi ruhadarabokat, és kiléptem a fürdőből. A szeme majd kiesett a döbbenettől. Az ágyon egy halványsárga, pánt-nélküli, gyönyörű ruha volt. Most lett elegem.

- Na jó, mi ez az egész? - kérdeztem most már tényleg mérgesen. Emily elnevette magát.

- Hatásosabb lennél, ha nem lennél szinte meztelen - mondta nevetve, majd egy szó nélkül húzta rám a ruhát. El kellett ismernem, hogy a mérte és a szín is tökéletes volt. Az alja nagyjából a térdem alá ért, és két sor fodor volt rajta. A mellem alatt, egy a ruhával megegyező színű , selyemszallag futott körbe, ami még inkább kiemelte idomaimat. Leah egy ezüst színű tűsarkú szandált tett le elém, én pedig beleléptem. Bekapcsolta a bokáimnál, majd felállt és elégedetten végigmért. Most már nem voltam majdnem meztelen...

- Oké, akkor most már elmondhatjátok! - mondtam, de Em csak lenyomott egy székre, és már rám is vetette magát. Szemfesték, alapozó, szájfény minden ami kell. A hajam közben Leah tökéletes kontyba csavarta, csak néhány tincs lógott ki. Aztán úgy egy óra múlva végre leszálltak rólam, és a tükör elé toltak. Alig mertem elhinni, hogy ez én vagyok.

- Csini... - jegyezték meg egyszerre, majd elnevették magukat, és összecsapták a kezüket. Örültem, hogy minden régi sérelmet legyőzve ismét barátok lettek.

- Mi ez az egész? - kérdeztem csendesen, miközben magamat méregettem. Emily az órájára nézett.

- Jacob öt perc múlva itt lesz, és elmentek valahová - mondta majd lehúztak a nappaliba. Alig értünk le, már csengettek is. Leah ajtót nyitott, és hallottam a kuncogását, majd ahogy Jacob hozzávágja: Fogd be! Kíváncsian figyeltem, amikor egy hihetetlenül szexi úriember lépett be a nappaliba. Fekete öltönyt viselt, és pont olyan színű nyakkendőt mint az én ruhám. Elmosolyodtam. Csodásan festett. Ő is engem nézett, én pedig közelebb sétáltam hozzá. Láttam, ahogy Emily és Leah óvatosan kilopóznak és eltűnnek a házból. Na szép...

- Gyönyörű vagy! - suttogta Jake a fülembe, én pedig elpirultam mint valami kislány. Lágy csókot lehelt az ajkaimra, majd mikor elváltunk, csillogó szemekkel nézett rám. Annyira szeretem őt...

- Te is nagyon elegáns vagy! - kuncogtam, ő pedig elvigyorodott, majd megfogta a kezem és kihúzott a ház elé. Ott egy gyönyörű fekete autó várt. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem. Megkerülte a kocsit, beszállt és indított. Nem kérdeztem többet arról, hogy hová megyünk. Ő tudta, és valamiféle földöntúli erősségű elhatározás volt a szemében. Port Angeles-ig autóztunk el, majd ott egy nagyon szép étterembe mentünk be. Minden csillogott és nagyon hangulatos volt. Miután rendeltünk kérdőn néztem szerelmemre.

- Mi ez az egész? - kérdeztem mosolyogva, de ő csak ártatlanul pislogott rám.

- Vacsorázunk - mondta úgy, mintha a világ nyolcadik csodáját árulta volna el. Megforgattam a szemeimet, majd suttogni kezdtem.

- Igen, de azt otthon is tehettük volna egy farmerben, vagy inkább szőrmebundában! - vigyorogtam, de ő csak megrázta a fejét.

- Ne gondolkozz édesem! Élvezd az estét! - mondta, és én így tettem. Megvacsoráztunk, aztán táncoltunk is. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire jól lassúzik. Amikor rákérdeztem, csak ennyit mondott: Tudod, sok bálon voltam már... még több lánnyal... Ennyi nekem elég volt egy taslihoz, amit meg is kapott. Elvigyorodott, aztán megcsókolt. Nagyon tetszett ez a változatosság a hétköznapjainkba, és igazán meglepett ezzel az estével.
Hazafelé menet furcsa csendben ültünk. Mikor beértünk La Push területére Jake nem hazafelé vette az irányt, hanem a partra. A hold beragyogta First Beach-et, és gyönyörű gyöngyház színű fényt adott a homoknak. Elámulva néztem körül. aztán Jake elkezdett húzni a homokba, én pedig gyorsan lekaptam a szandim, és bedobtam a kocsiba. Szótlanul sétáltunk le a kedvenc helyünkre, ami egy kiszáradt fa volt, úgy tíz méterre a dagály által elárasztott területtől.

- Köszönöm a mai estét! Ez váratlan volt, de csodálatos! - mosolyogtam rá, amit ős is viszonzott, majd különösen komoly tekintettel leültetett a fára. nem ült mellém, hanem elém térdelt, és benyúlt a zakója belső zsebébe. Hirtelen döbbentem rá mi történik, és könnyek kezdték szúrni a szemem. Egy kis fehér dobozt vett elő, majd felnyitotta és felém tartotta. Mély levegőt vett, majd a szemembe nézett.

- Nahi, amikor megtudtam, hogy új falkatag érkezett, ráadásul lány, nagyon féltettem azt az ismeretlen lányt. Ez a lét nem könnyű, és amikor végül találkoztunk, én mérhetetlenül büszke voltam rád. Te vagy a lelki társam, és mindennél jobban szeretlek téged. Szerelmem, egy kérdésem lenne hozzád, ami talán a legfontosabb az egész életemben. Lennél a feleségem? - nyögte ki végre, én pedig szó nélkül szorosan átöleltem. Nevetve tartott meg, és csókolt bele a nyakamba.

- Ez akkor most mit jelent? - kérdezte halkan, én pedig könnyes szemmel néztem rá.

- Igen - suttogtam.