Egy hete, hogy elmeséltem Charlienak ezt az egészet, és azóta még jobb a viszonyunk mint valaha. Már visszafelé számoltam a perceket amik az utolsó órámból voltak hátra. Három... kettő... egy... És vége! Felugrottam a helyemről, majd könyveimmel együtt a menzára indultam. Amikor beléptem, sokan elhallgattak. Na igen... Ma jöttem először suliba az átváltozásom után, ami nem kis megrázkódtatás volt reggel mindenkinek. Mike, Tyler, és Eric leesett állal bámultak, míg Jessica és Lavender a hátam mögött sugdolóztak. Mivel a hallásom rendkívül kiélesedett, minden szót is hallottam. Sajnos olyanok is voltak közte mint a ribanc, vagy könnyűvérű. Pedig nem igazán értem ezt mire alapozzák. Sohasem voltam olyan, és nem is leszek.
A ruháim tök rendben voltak, mivel egy farmer csőnadrágot és egy fekete felsőt viseltem, kék tornacipővel. A hajam kiengedve a hátam verdeste, és kellemesen hullámos volt. A szemem pedig halványan szemceruzával volt kihúzva, Leah nyomására. Apropó Leah! A múlt heti szentbeszéd megtette a hatását, mivel engem beengedett a betonfalak mögé, amikkel körülvette magát. Sokat beszélgettünk, és kiderült több közös témánk van mint hittük. Tényleg egy nővérkéhez hasonlított. Na szóval az iskolában mindenki szeme rajtam ragadt, ami kezdett idegesíteni. Legalább a lányok ne bámulnának! De lehet, hogy én vagyok ennyire antiszociális. Végül is, mivel magyarázod a plusz tíz centi magasságot, vagy a plusz tíz kiló izmot? Nehéz ügy...
- Bella! - kiáltotta valaki. Odanéztem, és Ange integetett nekem. Mosolyogva ültem le mellé, majd kezdtem el enni a három hatalmas pizzaszeletem. Mosolyogva nézett rám, majd ő is beleharapott a vega-szendvicsébe.
- Mit csinálsz ma délután? - kérdezte, én meg először lenyeltem a falatot.
- Megyek kocsit venni. Néhány barátom elkísér La Push-ból. Nem jössz el velünk? - vetettem fel, mire örömmel rábólintott. - Akkor okés! Gyere menjünk is, már biztosan kint vannak! - mondtam, majd felálltam, és kidobtam a szalvétám. Meg sem éreztem a három nagy pizzát. Ez már súlyos. Charlie is csak a fejét fogja a sok kajálás miatt. Kifelé figyelő tekintetek százai kísértek végig minket, de engem nem igazán érdekelt ez már. A parkolóban megláttam Pault, Sethet és Jacobot. Térdig érő farmert viseltek, különböző színű izompólókkal. A parkolóban lévő lányoknak csurgott a nyáluk...
- Szia Jake! - öleltem meg, ő meg puszit adott a számra, majd elengedett és megfogta a kezem, már épp húzni akartam volna a furgonhoz, amikor kicsúszott a keze az enyémből. Értetlenkedve fordultam meg, és jeges rémület öntött el. Angela és Jake egymással szemben álltak, és csak bámultak egymás szemébe. Tudtam mi történik, mégsem akartam felfogni. Remegni kezdtem, és már tudtam, nem tehetek semmit ellene. Pulcsimat és táskámat bevágtam a furgonba, én pedig remegve futottam az erdőbe. A cipőm, nadrágom, felsőm, leráncigáltam magamról, majd egy ugrással a fák közé, átváltoztam. Rohanni kezdtem. El, sebesen, ameddig csak látok. Nem érdekelt mit gondolnak a többiek, nem érdekelt most Jacob sem. Átadtam magam annak a felemnek, aki új volt, és csak egy hete fedeztem fel. Ösztöneim által vezérelve rohantam és rohantam. Ekkor Sam hangja furakodott be a fejembe.
- Állj meg Bella! - mondta azon a bizonyos hangon. Én lefékeztem és egy tapodtat sem mozdultam, de már sírtam.
- Ne tedd ezt velem Sam! Pont te ne! Estére otthon leszek, mond meg nyugodtan Charlie-nak, de most erre van szükségem. Kérlek, emlékezz Leah-ra, és hagyj elmenni! - könyörögtem, mire megadóan elengedett. Tudtam, hogy ez övön aluli volt, de muszáj volt megtennem. Futottam tovább, míg elértem egy sziklás részhez, ahol a mélyben a tenger hömpölygött. Farkasként ültem le, és bámultam a nap sugarait, amik kiszűrődtek a felhők közül. Rég éreztem, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Ez a rohadtul nyomorult pillanat, ami velem szerintem sohasem fog megtörténni. A lelkem sérült, és egy ilyen léleknek nincs másik fele. Én sohasem fogok bevésődni, viszont Jacob megtette. Ma, a fél sulim és két falkatársunk szeme láttára. Halk, de súlyos lépteket hallottam mögülem, és tudtam ki jött utánam.
- Szia Jake! - suttogtam, bár ez gondolatban csak egy halk hangfoszlány lehetett.
- Szia kicsim! - ült le mellém. Elfordítottam a fejem.
- Nem bírnám ki, ha Ange-t is így hívnád - mondtam, ő pedig felsóhajtott, és a tengert kezdte nézni.
- Ő sohasem lesz a kicsim. Bella te... te a nővérem vagy. Az a baj, hogy máshogy már nem is tudok rád tekinteni. De attól még a kicsim maradsz, történjék bármi. Megtörtént az, amitől mind a ketten rettegtünk. Túl kevés időnk volt együtt, és ez a legnagyobb baj. Angela kedves, és szép lány, de még nem ismerem. Igen, a lelki társam, és valami eszeveszetten hiányzik most is, de... te vagy az Bella. Mindig is te voltál - vallotta be, én pedig elmosolyodtam. Megnyaltam az orrát, amin kuncogott, majd hozzá dörgölőztem fejemmel a nyakának.
- Elengedlek Jacob Black, hogy szerethesd azt, akit neked rendelt a sors - mondtam, ő pedig boldogan felsóhajtott.
- Kösz kicsim! - vigyorodott el, és én sem tudtam másképp tenni. Bár nagyon szerettem őt, nem szerelemből, és ez így előre halálra volt ítélve.
- Pontosan! - helyeselt a gondolataimra, mire belecsíptem egyet a vállába fogaimmal, majd elszaladtam. Egészen Charlie házáig üldözött, ott azonban lefékezett, mert visszaváltoztam. Nagyot lesett én meg jót nevettem rajta. Az elmúlt héten vagy ezerszer meglátott meztelenül Sam, Paul, Embry, Jared és Leah is. Sokat kellett gyakorolnom, mindig mással, így ez benne volt a pakliban. Egyáltalán maradtak még gátlásaim? De ebben nincs semmi. Mi testvérek vagyunk, és Leah is nyugodtan mászkál meztelenül a fiúk előtt. Bár aki nincs bevésődve, annak eléggé kiesik a szeme... Berohantam a házba, mivel már sötét volt, és lekaptam egy óriási pulcsit az előszobában a fogasról. Abban merészkedtem fel, de apu már aludt. Nagyon kidőlhetett szegény. Az ágyamon ott voltak a cuccaim, amiket az iskola erdejében dobáltam le. Egy cetli volt mellette.
Máskor nehogy elhagyd őket! (bár nekem csak jó...) Charlie üzeni, hogy kaja a hűtőben! Csókollak, Paul
Elmosolyodtam, a levélkét meg az éjjeliszekrényemre dobtam. Felvettem a hálóingem, aztán lementem kajálni. Steak volt sült krumplival és meggyes pitével. Dupla adag. Apa kaját rendelt... de aranyos. Befaltam azt a fél marhányi húst, majd ittam két pohár vizet és már vánszorogtam is aludni. Holnap tényleg meg kéne venni a kocsimat...
- Miért pont mi? - kérdezte Paul és Jared egyszerre, amikor már az autókereskedés előtt álltunk.
- Mert csak! - mondtam, majd behúztam őket az épületbe. Ezeken a kocsikon nagyon nem látszott, hogy esetleg használtak lennének, ezért már el is indultunk körbenézni. Végül úgy egy órás nézelődés után egy öt éves BMW X6-oson akadt meg a szemem. Fehér. Gyönyörű. Elég nagy, hogy esetleg rajtam kívül még vagy három farkas elférjen benne, plusz La Push-ra nem árt egy ilyen kocsi. - Hm... Ez kell nekem! - jelentettem ki, de azért Paul átnézte, hogy minden rendben van-e vele. Amikor rábólintott, már indultam is intézkedni. Jared nagyon precízen elrendezett minden papírt, és segített nekem.
- Annyira jól megy! Bár azért hiányzik a jó öreg Chevym - mondtam, miközben a rádiót piszkáló Jaredet figyeltem.
- Ne már Bella! Az a roncs? Ez komoly? - kérdezte a hátsóülésen üldögélő Paul nagyon unottan.
- Sok szép emlékem köt hozzá, és nem fogom a szeméttelepre vitetni. Ott fog állni hátul az udvarban - jelentettem ki, mire látványosan vállat vont, és felhúzott szemöldökkel nézett a visszapillantóba. - Mi van? - kérdeztem, de megint csak egy váll vonogatást kaptam.
- Megvan! Ha jól hallom ez a Seattle-i adó - lelkesedett a srác. Néha komolyan eszembe jut, hogy tényleg van-e már tizennyolc. Aztán meghallottam azt a számot, amit azonnal feljebb kellett tekertem. Mostanában ez volt az életem. Ez a szám...
Hol vagy? Alkonyodik. Hol vagy ma éjjel?
Valami mélyen bennem veled tart az éjszakába.
Nem tudom elmagyarázni. Nincs félelem bennem.
Inkább meghalnék mint hogy nélküled éljek.
Tudjuk, hogy a gyűlölet erős és a világ kegyetlen,
hogy a hold és a nap nem illik össze.
De kitartunk, egy tiltott dal, mert a szerelem
sokkal erősebb a gyűlöletnél.
Újhold, új élet Veled.
Mondd el. Mi rossz, mi jó, mi valódi?
Minél messzebb próbálsz elfutni,
annál szorosabban kötődöm hozzád.
Új nap, új vagyok, Újhold.
Gyere Velem, alkonyodik, szökj el Velem.
Vezess az éjféli sötétségbe, ragyogjon be a szerelmed.
Végzetes és halhatatlan, elbűvölő és szabad.
Ragadj el, egy Forks-i szárnyalás, magasan a fák felett.
Tudjuk, hogy a gyűlölet erős és a világ kegyetlen,
hogy a hold és a nap nem illik össze.
De kitartunk, egy tiltott dal, mert a szerelem
sokkal erősebb a gyűlöletnél.
Újhold, új sors. Mondd el. Ez hát a végzetem?
Elhomályosítva a szerelmedtől, vakon, zavartan,
de szorosabban kötődöm hozzád.
Új nap, új születés, Újhold.
Ez az én végzetes hibám, a karjaidban lenni,
mikor a kényszer olyan erős, hogy nem bírok lélegezni.
Artemis vagyok és Te vagy számomra Nemesis.
Te vagy az egyetlen, akit a szívem nem enged el.
Új lélegzet, új születés, új halál,
új föld, új nap, új vagyok, Újhold.
A számot én is végig énekeltem, és a két fiú néma csendben ült. Aztán Jared kinyomta a rádiót.
- Sohasem tudod őt majd elengedni, igaz? - kérdezte, én pedig gyorsan letörölve egy könnycseppet, bólintottam. Edward emléke és az iránta érzett szerelem beleégett a lelkembe. Az énekesnő, Port Angeles-i volt, és a tengerpart ihlette meg. Na meg persze Forks. Ez a dal az egyetlen, amit mostanában képes vagyok elviselni. Még média órára is ezt raktam be számnak a videóm alá. Az alá a videó alá, amin a srácok vannak és La Push. Osztatlan sikert fog aratni a suliban. Sok vizes, félmeztelen pasi, miközben a tábortűz körül ülnek, vagy sziklát ugranak... Vicces lesz.
- Ne depizzünk, inkább menjünk Emilyhez! - mosolyodtam el hirtelen. Ők meg nagyban helyeseltek. Már éhesek voltunk, de nagyon. Emily pedig mindig csinált finom muffinokat. Szinte száguldottam az új kocsival. Na jó, a furgonhoz képest ez száguldott. Úgy húsz perc alatt oda is értünk, de csak Seth volt ott.
- Többiek? - kérdeztem, miközben felkaptam egy sütit, és még Emilyt is sikerült megölelnem.
- Embry az anyjáékkal, Quil otthon, Leah és Sam járőröznek. Jut eszembe, holnap este neked kell menned Bella, Paullal! Sam üzente - mondta a kölyök, én meg csak bólintottam, és rámosolyogtam a vigyorgó Paulra. Talán ő vele van most a legjobb viszonyom a falkában. Mindegyiküket szeretem, nem arról van szó, csak... Paullal minden könnyebb.
- De most itt maradsz a fenekeden, mert még hiányzik valami amitől igazán falkatag leszel - nevette el magát Emily, és egy kis tetoválógépet hozott elő. Ajjaj... elég nagyot és hangosan nyeltem.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A zene linkje:
http://www.youtube.com/watch?v=_lt3MtMXGdo&feature=related
Írói megj.: Fogalmam sincs, hogy az énekesnő hol él, de ez így jött ki jól. Mégsem írhatom azt: "hogy a róluk szóló filmhez írta a dalt...." :D
Köv friss: 2010. 07.23. (péntek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése