Más élet és a Volturi - 13. fejezet

13. fejezet: Az igazság hete



(Bella sz.)

A gép hajnalban szállt le Rómában, és már ott várt minket Demetri a repülőtéren. Alaposan megölelgetett minket, majd elmagyarázta hogy mégis mi ez a kavarodás Benji körül.
- Szóval, lányok ez most a legnagyobb baj ami eddig történt. Benjamin eljött Aro –hoz, mert szeretne csatlakozni a családunkhoz. Persze Aro tárt karokkal fogadta, mivel nem minden nap talál egy olyan vámpírt aki képes uralni az időjárás elemeit, és amikor már három napja nálunk volt, megtörtént a baj. Az elektromos kisülést azaz a villámokat gyakorolták Clara –val, amikor Benji túltöltődött. Clara -nak már nincs elég ereje ahhoz hogy blokkolja a tehetségét, ezért Volterra körül mindenfelé villámok csapkodnak, és már tíz halálos baleset is van. Benjamin pedig azóta bent kuksol az egyik toronyszobában, és aki a közelbe mer menni, azt akarva vagy akaratlanul de megrázza. Ezért kelletek ti lányok. Bella neked kell közel menni a pajzsod alatt Kate –vel, és Kate meg… hát végül is rövidzárlatot csinál Benji –nél. Ez most elég mulatságosan hangozhatott, de higgyétek el nem az! – szerintem egyáltalán nem mulatságos ha valaki nem tudja uralni a képességét. Most már kicsit sem volt lelkiismeret furdalásom a történtek miatt, mivel szükségünk van rám. Bár Edward veszettül hiányzott, ezt nem tagadom és még csak egy éjszakát voltunk távol egymástól. De most a feladatra kell koncentrálnom!
- Rendben Demetri, siessünk! Melyik toronyban van?
- A másodikban, a te szobád alatt. Ezért így is úgy is a közelébe kellene menned. – vigyorgott már, ahhoz képest elég komolyan is vette. Demetri mindig olyan volt Félix –nek mintha a testvére lenne, és így én is egy bátyra találtam benne. Imádtam vele szórakozni, a nyomkövető képessége soha sem működött rajtam, és amikor csak tudtam, a közelemben mindenki a pajzsom alatt volt. Ezért amikor Aro néha megkérdezte tőle, hogy hol van ez meg az a személy, akkor akármennyire is koncentrált a pajzsom alól senkit nem tudott előkeríteni. Ez irtó vicces volt, főleg utána amikor komoly és kicsit morcos de annál inkább koncentráló fejjel mászkált fel s alá. Nem tagadom, szeretek tehetséges személyek közelében lenni, és irányítani mindenkit, de most éppen erről fogok lemondani a Cullenek és főleg Edward kedvéért. Közben már megpillanthattuk Volterra városfalait, mint mindig, most is csodásan festett. Nem telt bele öt percbe már a második torony lépcsőjén rohantunk fel Kate –vel. Az egész toronyban lehetett érezni azt a furcsa vibráló elektromos érzést, ezért Kate –t is bevontam a pajzsom alá. Benji ajtaja előtt még gyorsan átbeszéltük a stratégiát, és bementünk. Szegénykém ott ült a szoba közepén, egy széken, és szinte tapintani lehetett azt a sok elektromosságot. Közelebb mentünk hozzá, Kate mellém lépett, majd rárakta a kezét Benji vállára. Ahogy Kate hozzáért rögtön megrázkódott, és összeesett, úgy mint egy ember. Azonnal érezni lehetett a változást a környezetünkben is, ami a sikerünk jelét mutatta. Visszahúztam a pajzsom, felkaptam Benji –t és ráraktam az ágyára. Kate ottmaradt vele, én pedig elindultam mestereimhez. Miután elhagytam a tornyot, az első akivel összefutottam az Jane volt. Persze közölte hogy „örül hogy megint itthon lát” , majd bájosan rám mosolygott. Azonnal körém vontam a pajzsom és én is visszamosolyogtam, majd odanyögtem egy „ köszit”, mire kicsit lehervadt a mosolya. Az első két sikerem mióta itthon vagyok… Aro szobája előtt álltam, és azon gondolkoztam, hogy vajon most mi lesz. Nem várhattam tovább, így kopogtam. Majd egy határozott „Szabad!” után bementem.
- Jó napot mester! Elvégeztük a feladatot, Benjamin a szobájában van.
- Szerbusz kedvesem! Köszönöm! Ó, mi lenne velem nélkületek? – állt fel és elindult felém egy atyai ölelés reményében gondolom. Hátraléptem egyet. – Mi a baj Bella? Még sohasem voltál velem ilyen tartózkodó.
- Mindent tudok Aro! Edward elmondott mindent. Most már csak a teljes igazságra vagyok kíváncsi, a te szemszögedből. Kérlek ne kímélj meg a rosszabb részektől sem! Tudni szeretnék mindent, hogy helyesen dönthessek. – látványosan összeomlott minden reménye, hogy talán nem mondtak nekem semmit sem alig másfél hét alatt.
- Hát rendben Bella, de tudnod kell, hogy mi sohasem akartunk neked rosszat, bár amit tettünk az színtiszta önzőség volt. Gondolom, tudsz róla, hogy Edward és Alice kíséretében emberként is jártál itt, amikor Edward azt kérte tőlünk, hogy öljük meg. Már akkor tudtuk, hogy te különleges vagy, már emberként is. Az óriási bátorság, és önzetlenség, ami az egész lényedből áradt, nagyon meglepett. Egy ember, aki pontosan tudja, hogy egy vámpírokkal teli városba, sőt egy szobába velük, készül besétálni. S te mégis gondolkodás nélkül megtetted, a szerelemért. Aztán Tia szólt, hogy lát nálad lappangó képességeket. Már az is meglepett, hogy akkor érezte őket amikor ember voltál, de hogy kettőt is! Ez nagyon ritka és igen csak figyelemreméltó dolog Bella. Miután elengedtünk Edward-al, azután megkeresett Félix, hogy ő szeretné hogyha majd amikor te vámpír leszel, az ő felesége légy. Ezen nagyon meglepődtem, eszembe sem jutott hogy Félix –re ilyen nagy benyomással voltál, és ez bizony nagy esélyt adott a tervemnek. A tervem az volt kicsi Bella, hogy mindenáron megszerezlek a testőrségembe. Aztán kiterveltük az elrablásod, amit engedélyeztem is Félix –nek. Miután hazaért veled, te még mindig ájult voltál az emlékezet törés miatt, ezért amíg nem voltál magadnál, megharapott. Kicsivel több mint három nap volt az átváltozásod, és innen már mindent tudsz. Kitaláltunk, és kialakítottunk itt neked egy olyan életet, amiben boldog lehetsz, és nekem pedig az eddig látott, legnagyobb hatalom volt a birtokomban. Minden rendben zajlott, engedelmes voltál még újszülöttként is, de ezen nem lepődtem meg. Tudtam hogy különleges vagy. Gyorsan kitanultad a képességeidet, és minden jellegű használatukat. Egyetlen egy dologra nem számítottam, és ez pedig az volt, hogy jobban foglak szeretni, mint itt bárki mást. Az apádnak és bátyádnak tekintem magam, és az én szememben nem egy testőr áll most is a mestere előtt, hanem lány az apja előtt, vagy mint húg a bátyja előtt. Ha ezt megtudod érteni, ha fel tudod dolgozni, akkor arra kérnélek hogy tudasd velem a véleményed. Ugyan Caius meghalt, de a Volturinak mindig három vezetője van. A harmadik pedig most te vagy. Ez mindig is így fog maradni a halálod napjáig.
- Értem. Ez mind nagyon megható Aro. Nagyon örülök, hogy ekkora bizalmat szavaztok meg nekem, de attól tartok hogy ami után elmondom hogy miért is jöttem haza, már nem fogsz elfogadni testvéredként.
- Ezt teljesen kizártnak tartom kedvesem. Most pedig kérlek, magyarázd meg.
- Elsősorban azért jöttem haza, mert még mindig a Volturi klán tagja vagyok, és ez a kötelességem. Ha a mesterem hív, akkor jönnöm kell és azt tennem, amihez a legjobban értek. A másik ok pedig ti voltatok, mivel normálisan szeretnék elköszönni tőletek, mert elhagyom Volterrát és csatlakozni fogok a Cullen klánhoz egy hét múlva. Edward a vőlegényem volt, és most megint együtt lehetünk, ezúttal örökké. Elfogadom az ő életmódját, és le fogom váltani az ember vért állatra. Ami pedig a párom családját illeti, igazán kedvelem őket. Máris elfogadtak és megszerettek, pedig alig egy hetük volt rá. Ezt tartom helyesnek, és így is fogok cselekedni, ami pedig a helyemet illeti a „hármak” között, egyértelmű hogy nem fogadhatom el, mivel nem ehhez a klánhoz fogok tartozni. Az ősi törvények kimondják, hogy csak a Volturihoz tartozó személy lehet benne a hármasban. Én pedig Cullen leszek alig egy hét múlva. – nagyon figyeltem rá, hogy határozott és magabiztos legyek, de Aro ezek után is csak mosolygott.
- Természetesen nem tartalak vissza ha el szeretnél menni, de lenne egy feltételem. Az ősi törvények nem igazán törvények, csak afféle szabályzat, és így azok engem igazából már hidegen hagynak. Azok amelyeket közel 2600 éve írtam, már nagyon elavultak, és hogyha csak úgy kaphatok egy jó vezetőt, hogy közben egy másik kontinensen él egy másik családban akkor hát legyen. Ezért gondolom a feltételem egyértelmű. A Volturi hármaknak az egyike kell hogy legyél, és ha valami törvényszegés vagy egyéb fontos dolog történik, akkor a jelenléted kötelező. Ennyit engedek, és ezt úgy vedd, mint a bocsánatkérésem az elrablásod miatt. Más még ennyit sem tett volna, úgy érzem ez egy nagyon kegyes döntés volt. Mit gondolsz? – olyan önelégült volt! Tudta hogy nincs más lehetőségem, el kell fogadnom, és a baj az hogy nagyon is tetszett az ötlet miszerint a Volturi hármas egyik tagja vagyok.
- Legyen, ahogy akarod Aro. Megtiszteltetésnek veszem, de mégis mikor óhajtod ezt bejelenteni hivatalosan?
- Nos kevesem ez nagyszerű! Olyan izgatott vagyok az ünnepség miatt! Szólunk a Culleneknek hogy pontosan mikor jöjjenek ide Volterrába, és akkor azon az estén megtartjuk a kinevezést az ő jelenlétükben is. Te pedig bejelentheted hogy hol, miért, és kivel fogsz együtt élni. Szóval nagyjából egy hét múlva. Tia és Clara majd elrendeznek mindent az ünnepséggel kapcsolatban, és te összepakolhatsz, mert az itteni cuccaid levisszük Caius régi szobájába, amit átalakítunk neked.
- Igazán köszönöm Aro! Olyan izgi lesz lent lenni a sötétben! – válaszoltam, egy kis szarkazmust belecsempészve a hangomba.
- Hát, nincs ott olyan sötét, főleg Caius régi helyén nincs! Ne felejtsd el hogy egy tűzuraló vámpírról beszélünk! – ő legalább jót nevetett rajtam.
- Ajajj igazad van! Gyorsan fagyosabbá is varázsolom! Annyira nem illene hozzám az a sok piros meg sárga. Legyen inkább kék és fehér… mit szólsz hozzá? – vigyorogtam már én is, és most megint az a személy ált előttem akit megismertem 27 éve.
- Ahogy akarod Bella. A dekorációt rád bízom. De még az ünnepség előtt készítsd el.
- Rendben Aro! Akkor, ha nincs más én mennék is. Megteszem amit kértél tőlem, és felhívom Carlisle –t.
- Rendben kedves, menj csak… és Bella? Eljönnél velem este vadászni?
- Ó hát persze, de mire fogunk vadászni?
- Nos, én követem családom hagyományait, utána pedig elmehetünk a közeli erdőkbe körülnézni valami vad után. Jól gondolom hogy már nem akarsz emberi vért fogyasztani húgom? – kicsit meglepődtem a megszólításon, de azért nagyon tetszett.
- Igen, jól gondolod bátyám. Köszönöm még egyszer! – majd odamentem és megöleltem. Annyira jó volt hogy végre megkapom az igaz szerelmet, és ajándékba mellé két teljesen különböző de mégis annyira szeretetreméltó családot! Miután elköszöntem Aro –zól, azonnal felsiettem a szobámba. Kate és a csomagjaim is ott vártak.
- Ó, szia Bella! Nah, hogy ment Aro –val? Elengedett? Mesélj már! – faggatózott rögtön, és én igazán örültem, hogy elmondhatom neki.
- Hali! Minden jól ment. Elengedett, ez az utolsó hetem Volterrában. De kellene a segítséged berendezni lent a szobámat, mert nem igazán kedvelem a meleg színeket. – mosolyogtam rá mindentudóan, és láttam rajta hogy érti merről fúj a szél.
- Na ne! Ez most komoly? Le? Úgy érted oda le? Caius régi szobájába? Csak nem Bella?
- De igen, oda le, és az már az én szobám, és igen jól gondolod. Egy lettem a hármak közül. Egy csomó engedménnyel, de egy lettem.
- De hiszen ez csodás! Gratulálok! Akkor mostantól lehet szívatni Jane –t amennyit csak akarjuk! Ugye? – csábító ajánlat, de vezető vagyok az istenszerelmére!
- Attól tartok hogy nem lehet Kate! Csak amennyire kell. Egyébként meg nem leszek itt, hogy állandóan csőbe húzzuk, én elköltözöm, a lenti szoba csak arra kell, ha majd vissza kell jönnöm harcolni, vagy tárgyalni, vagy tanácskozni. Mivel vissza kell! Ez volt Aro feltétele! Bella Cullen a Volturi hármak egyike… jól hangzik szerintem. – vigyorogtam az elképedt arcába.
- Nagyon is jól hangzik Bell, de Carlisle tudja már?
- Nem, még nem! Most fogom felhívni! – azzal előkaptam a mobilom, és már tárcsáztam is. Elég sokáig kicsengett, vagy ötször ha nem többször, de végül felvette.


- Hallo? – szólt bele a határozott hangján, amin már most mosolyognom kellett.
- Carlisle? Itt Bella! Beszélnünk kell.
- Szia Bella! Persze, mond csak. Baj van?
- Nem, dehogy! Nincs semmi baj, csak éppen szólni akartam hogy egy hét múlva itt találkozunk, mivel a Volturi hármak egy ünnepséget tartanak és arra vagytok hivatalosak mind a heten, Cullenek. Nos, ráértek? Muszáj lesz mivel ez lesz életem legfontosabb napja!
- Öhm, nem tudom Bella! A Volturi hármas? Olyan már nincs is, te magad mondtad hogy Caius meghalt. Az ilyen nagyobb rendezvényekre pedig a hármasból szokott szólni a coveneknek valaki. Biztos hogy ennyiről van szó?
- Carlisle! Hisz épp most szóltam! Egyébként meg, nem adtam rá okot hogy ne bízz bennem.
- Várj! Azt akarod mondani, hogy benne vagy a nagy „hármasban”?
- Igen! Hát nem nagyszerű? Ne aggódj! Egy hét, eljöttök kiünnepeljük magunkat, aztán pakolok és veletek megyek. Persze csak akkor ha még megengeditek.
- Ez… ez lehetséges? Eljöhetsz velünk? Biztos ez Bella?
- Igen Carlisle, a bátyámék megígérték hogy így lesz. Majd mindent megbeszélünk személyesen! Amúgy sem vagyok fogoly, és hiányoztok is! Főleg Edward! Előkerült már?
- Igen. Előkerült. Beszélni akar veled most is. Átadhatom neki?
- Persze, kérlek add neki oda.

- Bella? Édesem annyira sajnálom. Minden amit mondtam… az csak amiatt volt mert ideges voltam és nem jó helyen töltöttem ki a mérgem! Bocsáss meg nekem!
- Shhh… Edward! Te nem csináltál semmit sem! Én fújtam fel az egészet, és dettó ugyanezt csináltam amit te. Szóval egy hét múlva itt Volterrában, és aztán együtt lehetünk.
- Igaz amit Carlisle –nek mondtál? Egy lettél a háromból?
- Igaz, de ne izgulj emiatt! Már megoldottam, és majd mindent átbeszélünk ha találkoztunk.
- Rendben, szia kicsim! Vigyázz magadra! Szeretlek.
- Én is Edward, és vigyázok mint mindig! Van pajzsom is!
- Ajánlom is hogy használd! Akkor egy hét múlva…
- Igen, egy hét. Szia. – majd letette. Rendben, tehát meghívtam őket, kibékültem Edward –al, szóval már csak az itteni dolgokat kell elintéznem.

-Nah sikerült megoldanod? – kérdezte váratlanul Kate.
-Jah igen, persze. Menjünk pakolni, mert rengeteg a dolgunk! – nem is kellett többet mondanom neki, mert a ruháim fele már így is össze volt hajtva és bőröndbe volt rakva. Elég gyorsan összeszedtünk mindent, és lehordtuk. Caius szobája, ami most már az én szobám, nagyon poros volt. Takarítottunk, majd összeszedtük a dolgait, és levittük a kriptákhoz, ahol Caius –nak állítottunk síremléket, oda lettek be rakva ezek is. Találtunk egy gyönyörű nagy bordó dobozt, és ezzel meg is oldottuk. A szobát nem lehetett festeni, mivel kőből vannak a falak, ezért sötétkék, fehér, és szürke selyemmel borítottunk be mindent. Bekerült a nagy ágyam is fentről, annyi különbséggel hogy nem vörös volt a huzat, hanem fehér. Caius antik íróasztalát viszont megtartottam, és a kis magán könyvtárának egy részét is amire úgy véltem hogy még szükségem lehet. Mikor végeztünk mindennel Kate és én gyújtottunk néhány gyönyörű nagy gyertyát, amitől máris hangulatos mégis hozzám hasonlóan hideg lett a szoba. Nagyon tetszett! Jó munkát végeztünk! Már csak az ünnepségre kellett koncentrálnom, és az új életemről való álmodozással.