Silverwolf III.

Én mondtam hogy visszajön....




- Csúcs volt ez a film. Bár nem azért mert jó volt. Inkább nevetséges. - mondtam nevetve amikor Jake leállította a kocsiját a házunk előtt. Most jöttünk haza a péntek esti mozizásból.
- Na persze. Marha nevetséges volt.. szétkaszaboltak mindenkit. Ez neked nevetséges? Pedig azt hittem hogy jó film lesz. - rázta a fejét Jacob.
- Ez van. Bejössz? - kérdeztem egy hatalmas mosoly kíséretében.
- szeretnék. Nagyon. - húzott az ölébe a másik ülésről. Az arcát a nyakamba fúrta és úgy szuszogott. - De nem lehet. Apa megint nincs jól. Fáj mindene, és segítenem kell neki. - motyogta.
- Jóhhhl van. Menj csak. - sóhajtottam.
- Haragszol? - kérdezte.
- Nem. Tudod hogy nem. Jó éjszakát édes. - csókoltam meg.
- Neked is kicsim. - mosolygott bele a csókba. - Menj mert így nem foglak elengedni soha többet. - nyögött fel amikor végig simítottam a mellkasán.
- Szia! - pattantam ki a kocsiból.
- Szia! - nevetett, és már el is hajtott. Mosolyogva léptem be a lakásba, ám fel sem tűnt hogy nem ég odabent a villany. Az ajtó résnyire nyitva volt, így a cuccaimat levágtam a földre, a pulcsimmal, és a cipőmmel együtt. Halkan benyomtam az ajtót, ami eléggé nyikorgott. Teljes sötétség volt bent, és émelyítően büdös édes szag. Mintha... mintha még most is itt lenne!
- ANYA! - ordítottam el magam. - Anya hol vagy? ANYA! - kiabáltam, de akkor valaki befogta a számat. Valaki akinek jeges volt a keze az én forró bőrömhöz képest. Remegve és ordítva alakultam át, egyszerűen nem bírtam elviselni az érintését. Ellökött magától, gondolom hogy ne vágjam fel azt a kemény undorító bőrét, de már átváltozva, talpon értem földet.
- Nahát, nahát. A farkaslány. Hogy van apád mond csak? - gúnyolódott az a rohadék. Most láttam csak igazán a különbséget a Cullenek és ő közte. Ennek a szemétnek rendesen vérszaga volt, és karmazsinvörös pupillái. Cullenék ehhez képest majdnem olyanok mint az emberek, leszámítva persze a tipikus vámpírtulajdonságokat. Ez a szemét meg apám emlékét sértegeti! Vicsorogva ugrottam felé, de kitért és nevetni kezdett.
- Ejnye, ejnye. Hiszen még azt sem engeded meg nekem hogy bemutatkozzak? Nos, a nevem Nick. Nekünk meg van egy kis elszámolni valónk. - nézett rám hidegen. Naná hogy van, megölte apámat! Az ő vérszopó társáért meg amúgy sem kár!
- Haló kislány! Hát te? Miért vagy farkas alakban? - hallottam meg Embryt.
- AZONNAL GYERTEK IDE A HÁZUNKHOZ! ITT A ROHADÉK AKI MEGÖLTE APÁM, ÉS ANYÁT SEM TALÁLOM SEHOL. SIESSETEK!! - kiabáltam kétségbeesetten. Nem azért, mert magamat féltem, hanem mert anyáról nem tudok semmit sem.
- Ó a jó büdös francba! Rohanok hozzád, Quil meg összecsődíti a többieket! - mondta, és láttam hogy egy perc múlva már itt is lesz. Ő sem lakik tőlünk messze... Hál' istennek. Majd meghallottam ahogy anyám velőtrázóan felsikít az emeleten.
- Nocsak! Anyád magához tért. Tudod, nagyon gyengék az emberek. Csak egyszer ütöttem meg, de el is ájult. Viszont nehogy azt hidd hogy megúszod annyival hogy téged megöllek. Nem nem. Anyukád három nap múlva már nem ember lesz és akkor innen is mennie kell. - mondta nevetve, és én egyre jobban bedühödtem. Ekkor Embry rontott be az ajtón, és egyszerre ugrottunk rá Nickre. Enyhén szólva meglepődött, de mivel nyakon haraptam, már nem tudott sok mindent hozzáfűzni. Embryvel darabokra téptük, aztán kihordtuk a részeit a hátsókertbe. Ott volt kint a szemét, és a rossz bútorok amiket anyával kiselejteztünk. Arra hordtuk rá a részeit. Bementem a házba, majd magamra tekertem egy törülközőt, és gyufát vittem ki. Addigra már Embry is felvette az alsóját ami a lábához volt kötve.
- Add ide. - vette el tőlem a gyufát, mert még mindig reszkettem az idegességtől.
- Látni sem bírom. - nyögtem, és ő meggyújtotta a máglyát. Aztán felállt, és odasétált hozzám.
- Gyere ide. Szép volt Nahi. Jó csapat vagyunk. Ügyes voltál. Jacobék mindjárt megjönnek. Akkor léptek be amikor bementél visszaváltozni meg gyufáért. - ölelt meg. Szorosan hozzábújtam, és igyekeztem lenyugodni. De Embry az nem Jacob. Ekkor eszembe jutott valaki.
- Anya! - sikkantottam fel. Berohantam a házba, és mindenhol kapcsolgattam fel a villanyokat ahol elhaladtam. Az én szobámban találtam rá, az ágy mellett vergődött a földön. Megfordítottam, és láttam hogy verítékben úszik mindene, meg persze az az édes szag lengi körbe, bár nem olyan erősen. A haját kisimítottam az arcából, és a mellkasáról, és akkor láttam meg. A sebet a nyakán.
- NEM! - ordítottam el magam.
- Mi történt? - ebben a pillanatban rontottak be Samék az ajtómon.
- Az a rohadék szemét mocsok vérszopó megharapta anyámat! - dühöngtem, és magam sem tudom hogy sírtam-e vagy nevettem. Egy farkasnak vérszívó anyja lesz.
- Nahi! Döntened kell. Vagy anyukád sora is az lesz mint a vérszopóé a kertben, vagy most azonnal megyünk a Cullen házba, de akkor ő többet nem térhet ide vissza! - fordított maga felé Sam.
- Sam nem fogom megölni az anyám! - háborodtam fel.
- Így is meghal! Vagy elfogadod hogy élő-halott lesz, vagy ténylegesen meghal. Most döntsd el! - mondta határozottan. Nem hiszem el! Ha vérszopó ha nem, ő az anyám.
- Carlislehoz most! - mondtam, és leráztam magamról a kezét. Berohantam a fürdőbe, oda volt ledobálva a hétfői szerelésem, amit gyorsan magamra is kaptam. Most igazán nem érdekelt hogy mit veszek fel, és a tornacipőben úgyis jobban futok. Mikor visszaértem, Paul tartotta a kezében anyámat.
- Add ide! Az erdőn keresztül viszem! Tutira nem autózok át a városon így vele. - vettem el őt Paultól. Szó nélkül leszaladtam a lépcsőn, ki a kertbe, el a máglya mellett, be az erdőbe. Emberként futottam, de nem igazán volt ez emberi tempó. Láttam hogy a többiek is utánam jönnek, de ők farkasként. Istenem, csak lennék már ott! Nagyon kiakadtam most. Elveszítettem apám, és az anyám vámpír lesz. Ráadásul újszülött, szóval nem is mehetek a közelébe egy ideig. Ráadásul anya örökre 34 éves marad. Most az egyszer jól jön hogy 16 évesen szült meg engem. Ha később, akkor most egy jó negyvenes vámpírt csináltak volna belőle. Istenem, csak ezt az egészet éljük túl valahogy anya. Ekkor léptem át a Cullen - La Push határt, és tíz perc további futás után megláttam egy hatalmas fehér házat.
"Edward! Kérlek! Tudom hogy utáljuk egymást meg minden, de segítenetek kell! Edward!"
Kiabáltam gondolatban, és kicsapódott erre a bejárati ajtó. Akkor értem ki anyámmal a fák közül. Edward sietett felém, és átvette tőlem anyát. Furcsa még csak meg sem remegtem amikor hozzámért. Anya édeskés illata miatt lehet. Még mindig az orromban éreztem.
- Mi történt? - jött oda hozzám Bella, és átkarolta a derekam. Úgy tartott meg.
- Visszajött. Aki bosszút akart állni. Hát megtette. Oda apám és anyám élete is. - sírtam el magam, mire ő magához ölelt. Most semmi sem érdekelt. Sem az hogy egy vámpír ölelget és simogatja a hátam, sem az hogy jeges a bőre, sem az hogy majd megfulladok ettől az édes illattól.
- Gyere, beviszlek. - mondta Jacob a hátam mögött, és elhúzott Bellától, aki mosolyogva engedett el.
- Jóh. - szipogtam, ő meg felkapott, és az egész falka a nappaliban várt rám és Jacobra, addig Bella felszaladt megnézni anyámat. Pár percig hallgattunk a szipogásom, majd Jacob belesúgott a fülembe.
- Nem lesz semmi baj. Jól harcoltál. Embry mutatta. Anyukád pedig jól lesz. - próbált nyugtatni, és neki nagyjából sikerült is.
- Szeretlek. - motyogtam, mire boldogan felsóhajtott.
- Egy hete várom hogy kimond. Én is szeretlek Nahi. - somolygott, és jobban magához húzott.
- Srácok! - jött egy hang a lépcső felől, amihez egy eléggé nyúzott Edward tartozott.
- Edward, Carlisle hol van? - kérdezte Sam.
- A kórházban van. Ügyeletes. Remélem jó leszek én is... csak hatszor jártam orvosira. - mondta durcásan, gondolom Sam valami illetlent gondolt.
- Nekem jó. Hogy van anyám? - kérdeztem halkan és elég rekedten. Ja ... hangom az még nem sok van.
- Nem fogok hazudni Nahi. Nem jól. Eltört legalább három pár bordája, az állkapcsa, és a bal karja is. Viszont megharapták, így ezeket a vámpírméreg rendbe fogja hozni. - dörzsölte a homlokát.
- De még van valami igaz? - kérdeztem.
- Van. - mondta és leült a kis asztalra velem szemben. - Figyelj! Amikor egy emberből vámpír lesz, az emberi életének nagy részét elfelejti. Na most ha anyukádnak volt agyrázkódása is, lehet hogy semmire sem fog emlékezni. Viszont az is lehet hogy minden megmarad nála, ugyan úgy mint Bellánál. Ezt csak azért mondom el, hogy a legrosszabbra is számítani tudj. - nézett a szemembe.
- Szóval lehet hogy azt sem tudja majd hogy ki vagyok? - kérdeztem, és megint fojtogatott a sírás.
- Igen. Viszont ha emlékszik is majd rád, nem mehet a közeledbe hónapokig. Sőt, senki közelébe. Hatalmas vérszomja lesz az első évben, és ha elveszti a fejét ölni fog. Itt maradhat nálunk persze, és majd vegetáriánus lesz belőle is mint belőlünk, ugyan akkor nem szeretnénk ha hibázna. Ugye értesz engem? - magyarázott.
- Igen. Értem. - motyogtam.
- Szeretnék még kérdezni valamit. Tudod a vámpíroknak van különleges képességük. Nálunk is van mindenkinek. Anyukádra mi volt a legjellemzőbb amikor ember volt? - kérdezte. Na ez most igazán meglepő!
- Öh, nem is tudom... Edward, anya egy farkas mellett húzott le 18 évet. Ebből egy éven át már én is az voltam. Jók a reflexei, és sok mindenre tud odafigyelni egyszerre. De ezen kívül nem igazán tudok mást mondani.... - mondtam, mire elmosolyodott.
- rendben. Egyébként anyukád nagyon fiatalos. Hány éves? - kérdezte.
- 34. Apa pedig 44 volt. Anya 15 volt amikor apa bevésődött nála. Miért? - kérdeztem vissza.
- Semmi. Van még kérdésed? - ahha... úgy ezer.
- Milyen képességeitek vannak? Neked gondolom a gondolatolvasás. - kérdeztem.
- Igen. Carlislenak nagy az önuralma, Esme pedig szenvedélyesen tud szeretni, Rosalie nagyon akaratos és hiú, míg Emmett a legerősebb a vámpírok között. Alice látja a jövőt, Jasper meg az érzelmeket képes irányítani. Bella, neki van egy pajzsa, ami megvédi őt és akit meg akar védeni, a mentális képességektől. És anyukádé nem tudom mi lesz.
- Rendben Edward. Köszönöm még egyszer. - motyogtam, majd Jacob mellkasára hajtottam a fejem.
- Nincs mit. Pihenhettek itt is, de fent vannak szobák is ha gondoljátok. Sam, Carlisle holnap 9 körül ér haza... És ez volt az utolsó mondat amit hallottam. Kissé megviselt ez a nap.


KRITIKÁT!
Puszi <3

Lana H. D.