Van Remény - 4. fejezet

A Volturi és Aro ajánlata

(Demetri szemszöge)


Már az ajtajuk előtt álltam, és épp kopogni készültem. Lotta és Bella lett maradtak a hallban, én pedig feljöttem hogy beszéljek Aroékkal mielőtt bemutatjuk Lottát. Nem kicsit félek, de ezt meg kell oldanom most! Határozottan bekopogtam, mire Aro kiszólt.
- Jó reggelt mester! Megérkeztünk. - hajoltam meg a három trónszék előtt.
- Üdvözöllek itthon Demetri! Milyen híreket hoztál? - kérdezte Caius. Igen, én hozzá tartozom. Mind a három vezetőnek saját testőrsége van, és én az övébe tartozom.
- A legjobbakat Caius. Elhoztam magammal Bella és Loretta Cullent. - válaszoltam nyugodtan.
- MI? - csattant fel Caius. - Úgy volt hogy odamész, megölöd azt a szörnyszülöttet, és hazajössz. - pattant fel, majd vészesen közel állt meg hozzám.
- Várj csak fivérem! Demetri, miért döntöttél emellett a lehetőség mellett? - kelt fel Aro is.
- Nos mester, az első és legfontosabb, hogy nem Heidit hanem őt akarom elvenni. - jelentettem ki, és tudtam hogy a tűzzel játszom.
- Nocsak! - állt fel Marcus is. - Meglepően erős a kapcsolat ami hozzá fűz. Ejnye Dem, pedig azt hittem téged nem lágyíthat el egy kislány. - nevetett fel Marcus.
- Nem igazán kislány már ő. Testileg olyan mint egy 18-19 éves nő, szellemileg pedig az egyik legokosabb vámpír. Sebész, és kiváló stratéga. Ez a másik ok. Közénk szeretne állni, ezért kísérte el Bella is. - mondtam, majd megláttam azt ami után már biztosan tudtam: GYŐZTEM! Aro szeme olyan mértékű kíváncsiságot és érdeklődést mutatott, hogy tejes-vörös szemei évek óta nem csillogtak így.
- Rendben Demetri. A döntésem a következő. Ha a lány képessége megfelelő, akkor beállítom a testőrségembe. Akkor viszont elveszed egy hónapon belül, és Heidit Félixhez adjuk. Ha nem elég erős, akkor még ma alkonyatkor meghal. - jelentette ki Aro, és a másik két fő is bőszen bólogatott. Biztos hogy erős, ezért nem féltem hogy baja eshet.
- Elfogadom Aro. Köszönöm. Idehozom őket. - indultam el kifelé, ám amikor kinyitottam az ajtót, ott találtam őket a folyosón.
- Utálom hogy nem érzem merre vagytok. Legalábbis miattad Bella. Vedd le róla a pajzsot, nem bántják. - nevettem, majd Lottát kézen fogva behúztam a terembe. -Bella előttünk táncolt be.
- Aro! Caius és Marcus! - ölelte meg őket szorosan, és én közben Lottához hajoltam.
- Kápráztasd el őket édesem! - súgtam neki, mire elnevette magát, de már Aroval találtuk szembe magunkat.
- Szerbusz kedvesem. Aro Volturi. - nyújtott kezet. Tudtam mit akar, belenézni a fejébe, de ez nem fog sikerülni, hacsak Lotta nem hagyja.
- Nagyon örülök Aro! Loretta Anne Cullen. - szorított rá a kezére.




(Lotta szemszöge)


- Szerbusz kedvesem. Aro Volturi. - nyújtott kezet. Félelmetesek voltak a szemei és látszott rajta hogy nem mostanában lett vámpír. A több ezer éves tapasztalat és vezetés csak úgy lerítt róla.
- Nagyon örülök Aro! Loretta Anne Cullen. - fogadtam el illedelmesen a kezét. Hirtelen képek lepték el az elmém, és rájöttem hogy az emlékeim nézi át. Na nem! Azt nem. Erősen koncentráltam, és a kisfilm leállt. Elengedtem a kezét, és hátrébb léptem egyet.
- Azok csak rám tartoznak. - néztem vele farkasszemet. Ő azonban elmosolyodott, és intett Demetrinek hogy hívja be a testőrség tagjait. Most tesztelnek?
- Hát persze Loretta. Most viszont, hallottam hogy be szeretnél lépni közénk. Ez lehetséges, de van három feltételem. - mondta, amikor Demetri kiment a teremből.
- Az első, hogy ha itt maradsz egy hónapon belül hozzá kell menned Demetrihez. - jelentette ki, mire Bella mögöttem levegőért kapott, de Demetrivel együtt. Dem és én? És ha ő nem akar engem?
- A második, hogy az én testőrségembe kell csatlakoznod. A harmadik pedig inkább utasítás. Le kell gyűrnöd Félixet és Janet. Ez kell ahhoz hogy beléphess. - adta ki vasszigorral a parancsait. Uh, remélem később jobb lesz.
- Rendben. - mondtam határozottan, mire Bella odaszaladt, és szorosan megölelt. Az idilli hangulatból a halk léptek zaja szakított ki. Az éppen Volterrában tartózkodó testőrök, mind itt voltak.
- Félix, Jane! A kis hölgy csatlakozni kíván hozzánk. Érjétek el, hogy ezért meg is kelljen küzdenie. - jelentette ki Marcus, mire egy alacsony szőke lány, és egy magas legalább olyan izmos férfi mint apa, előre álltak. Szóval ők Jane és Félix. A férfi morgott, majd szélsebesen nekem akart rontani. De csak azért akart, mert nem engedtem. De sajnos nagyon erősre sikerült a burok, mert az egyik karja megégett.
- Hogy az a ... - kezdett szencségelni, ám ekkor éles szúrásokat éreztem a hátamban. Megfordultam és Jane vigyorgó képpel meredt rám. Szóval ezt ő csinálja. Még vastagabbra és fényesebbre készítettem a védelmem, mire megingott és összeesett a nagy erőfeszítésben. Ezek után, Aro elismerően és lassan vontatottan tapsolni kezdett. Amit mindenki követett. Odasétáltam Janehez, aki vámpír létére elájult. A homlokára tettem a kezem, mire az arany fény körberagyogta egy pillanatra, és már fel is ugrott. Majd otthagytam az elképedt lányt, és Félixhez guggoltam le. Megfogtam a karját, és erősen rászorítottam az égett részre. Azt ugyan úgy körbevette a fény, és a sebe be is gyógyult. Határtalanul boldog voltam, mert így maradhatok. Nyertem!
- Imádlak! Egyszerűen hihetetlen volt! - kapott fel Demetri, majd megpörgetett.
- Csendet kérnék, köszönöm! - állt fel Aro. - Gyere ide Loretta! - hívott magához, majd amikor odaértem megölelt. Most nem érintettem a bőrét, ezért nem is tudta átnézni az emlékeim. - Üdvözöllek köreinkben kedvesem! Mától fogva főként nekem, de mind a hármunknak engedelmességgel tartozol. - súgta oda. - Drága testőreim! Üdvözöljük köreinkben Loretta Anne Cullent, Demetri jegyesét! - jelentette be, mire Heidi és Félix egymás nyakába vetették magukat. Dem lesütött szemekkel, kissé szégyenkezve sétált elém. Viszont nagyon meglepődött amikor a nyakába ugrottam.
- Köszönöm! - sóhajtottam bele a nyakába. Olyan jó illata van...
- Én köszönöm édesem. A házasság miatt meg ne izgulj, majd megbeszéljük később. - motyogta, majd átengedett Bellának. Ő is agyon ölelgetett, és ehhez csatlakoztak a Volterraiak is. Csodálatos volt itt lenni, és tudni hogy ide tartozom. Igaz, anyáék már most hiányoztak. Miután mindenki lecsendesedett, Aro, Bella, Demetri és én ott maradtunk beszélgetni. Kérdezett sok mindent rólam, és enyhén szólva meglepődött amikor mondtam hogy imádok kajálni. Erre felajánlotta hogy egyszer-kétszer vele is elmehetnék egy olasz étterembe. Boldogan egyeztem bele, de Bella ekkor furcsa, már majdhogynem féltő pillantást vetett rám. Most mitől tart? Hogy rám ugrik? Azt úgysem tehetné meg. Mint mondtam, csak az érinthet meg aki megérdemli.



KRITIKÁT!
Rövid lett, de a lényeg benne van! :) ;)
Puszi <3



Lana Heidi Dawson