Silverwolf IV.

IV. - Anya

Reggel az ajtó csapódására ébredtem.
- Mi történt Edward? - csattant Carlisle hangja. - Emberi vér szagát éreztem kint a ház előtt és idebent is.
- Carlisle nyugalom! Nem mi voltunk. Nahimana anyját megharapta az a vámpír aki miatt szóltak is nekünk a farkasok. - tisztázta a helyzetet Edward.
- Jesszusom! Hol van most a nő? - kérdezte rögtön orvosi hangsúlyát elővéve.
- Fent. Több csontja eltört, de az éjszaka folyamán rendbe jött a méregtől. Már kezd lehűlni a teste, és amikor legutóbb nyitva volt a szeme, már elég vöröses volt. Már rendesen vámpír illata van, szóval azt hiszem hamar át fog változni. Legfeljebb két nap. - tett jelentést gondolatolvasó vérszopónk. - És Nahimana most is ébren van, és hallgatózik. Mellesleg Jacob és ő kint fekszenek a nappaliban. - szűrődött be Edward hangja az előszobából. Lebuktam, szal jobb ha kinyitom a szemem. Fúj, borzalmas ez a szag. Prüszkölve fogtam be az orrom, és szaladtam ki a teraszra. Jake-t nem keltettem fel szerencsére, de a két vámpír nagyot nézett amikor hangos hapcik közben kimenekültem a teraszra.
- Jó reggelt, habár te nem most keltél már fel. - szúrta oda Edward.
- Na igen! Már ezt vártam. Megszólalt Mr. Tökély. - vetettem oda, miközben mind a ketten az ajtónak dőlve figyelték ahogy igyekeztem mélyeket lélegezni a friss levegőből. - Hello Carlisle! - köszöntem oda, mert őt eddig észre sem vettem nagyon.
- Szia Nahimana! Nagyon sajnálom ami édesanyáddal történt, de ígérem vigyázni fogok rá ugyan úgy mint a többiekre. - nézett mélyen a szemembe.
- Köszönöm. Edward, hogy van anyu? - kérdeztem amikor már kaptam levegőt. Nekitámaszkodtam a terasz egyik oszlopának közben.
- Úgy mint amit elmondtam Carlisle-nek. Gyorsabb a folyamat mint a többi vámpírnál. Nem igazán értem miért, de valószínű hogy a képességével lesz kapcsolatos, ami most már biztos hogy lesz neki. Többször is a neved motyogta éjjel, de nem akartalak felkelteni. Nem igazán van a tudatánál, csupán az erős kapcsolatotok miatt lehetett. Valószínűleg holnap délutánra már magához tér majd.
- Itt leszek én is. - mondtam gyorsan, mert a következő az lett volna hogy el kell mennem addigra.
- Ez nem túl jó ötlet. Tekintve hogy újszülött lesz, nem tudja majd visszafogni magát. - szögezte le gyorsan Bella, aki épp most jelent meg az ajtóban a többi Cullennel.
- De igen, jó ötlet. Figyeljetek! Ugye titeket undorít a szagom...
- Nem is tudod mennyire. - vetette közbe Rosalie.
- Ez van. Szóval undorít a szagom. tehát anyának sem lesz kellemes. Nem fog megtámadni. - fejtettem ki az elméletem.
- Megpróbálhatjuk. De csak miután vadászott. - felelte Jasper.
- Én is így gondoltam.
- De addig itt rontjátok majd a levegőt? - kérdezte a szőke. Fenyegetően közelebb mentem, de persze az arca meg sem rezdült. Elmosolyodott.
- Hm... nem is tudod mennyire igaz ez. Igen sokat leszek itt szöszi. anyám is élő-halott lett ha nem tűnt volna még fel. Pedig ha jól tudom a vámpíroknak egész jó a felfogásuk. - gúnyolódtam.
- Ezt most mond még egyszer blöki. - lépett közelebb. - Nem vagyok hülye, és inkább örülj hogy megtűröm ezt az ázott kutya szagot. - nézett rám, és teljesen elfeketedett a szeme.
- Ne sértegess, mert azt nagyon megbánod. - léptem még közelebb és így csak pár centi választott minket el egymástól.
- Na mutasd mit tudsz kislány. - mosolyodott el gúnyosan.
- Ebből elég! Rose fogd vissza magad, és te is Nahi. Nem fogom ezt eltűrni. Próbáljatok meg viselkedni. - csattant Carlisle. Na jó, lehet túlzásba vittem.
- Tök mindegy szöszi. - dőltem vissza a gerendához. Erre már Alice és Edward is elmosolyodott.
- Amúgy nincs valamire szükséged? - kérdezte Alice.
- Öhm... nem is tudom. ha meg tudjátok mondani hol lehet cigit venni, akkor azt megköszönném. - mondtam komolyan.
- Mégis minek? Ilyenekkel mérgezed magad? - kérdezte Esme.
- Nem, én nem. De anyu igen. Már többször próbáltuk rávenni apával hogy szokjon le, de persze eredménytelenül. - vágtam rá.
- De egy vámpírnak nem kell ilyesmi. - mondta Emmett értetlenkedve.
- Az lehet. De anyának kelleni fog. - válaszoltam.
- Hát jó. Hozok neki, mivel úgyis ma megyünk Rose-val és Bellával vásárolni. - kapott az alkalmon Alice.
- Köszi Alice. Azt hiszem. - tetem hozzá. - És köszönöm a tegnapot is. Mindenkinek. Igazán nem érdemeltem meg, ahogy veletek viselkedtem, de jó ha tudjátok hogy több éves undort és előítéletet nem tudok levetkőzni, még ha iszonyat kedvesek is vagytok. - futtattam végig a társaságon a szemem. Majd elakadtam Rosalie-nál. - Már aki. - gúnyolódtam vele. Épp nekem akart ugrani, amikor Emmett elkapta.
- Ne hergeljétek egymást. - mondta Bella unottan. Rápillantottam, és igazán szépnek találtam, de persze ez a vámpírtulajdonságok egyike.
- Én nem mondtam semmi illetlen dolgot, csak az igazat. - hebegtem ártatlanul. Nem sikerült valami hatásosra.
- Aha. - nevetett Emmett, mire Rose sértődötten felvonult.
- Most mehetek megvigasztalni. - morogta, és utána ment. Mindenki nevetett még én is. Erre Jake is felkelt.
- Jó reggelt! - köszönt, majd egy puszit nyomott a számra.
- Szia! Edward mondta hogy anya holnap már magához fog térni.
- Ilyen gyorsan? - nézett az említett felé.
- Igen Jacob. - válaszolt nyugodtan.
- De hisz ez nagyon jó. - ölelt magához. A többiek tapintatosan otthagytak minket, és én pedig elmélyülten beszélgettem Jacobbal.

***

- Alig maradt öt percünk! - állt fel hirtelen a kanapéról Alice. A tegnap reggeli beszélgetésünk óta itt voltunka Cullen házba, és már besötétedett. Rosalie és Carlisle kivételével mind lent ültünk. Most mindenki felállt és elindult felfelé anyuhoz. A torkom elszorult, majd hallgatózni kezdtünk. Nagyjából négy perc múlva egy csilingelő de ismeretlen hangot hallottam fentről. Anya... Gyorsan elmagyaráztak neki mindent, amiből alig értettem valamit. Nagyon hadartak. Ez a sebesség túl gyors nekem. Hihetetlen hogy pont én mondtam ezt. Ekkor Jake kiszaladt, és átváltozott. Szólt Saméknek hogy jöjjenek ide. Majd láttam hogy anyu igencsak kecsesen landolt a fűben Carlisle-val és Esme-vel. Alighanem velük lesz a legjobb viszonyban. Majd Edward és Bella jöttek le.
- Na? - ugrottam fel.
- Emlékszik mindenre. - felelt Ed mosolyogva, majd az le is fagyott az arcáról. - De Jasper szerint hihetetlen nagy vérszomja van. Mindenkinél nagyobb. Nem tudjuk mitől van, de most elment vadászni apáékkal. - magyarázta.
- Akkor is találkozni akarok vele. - szögeztem le, mire falkám lépett be a házba. Mindegyikük orra erőteljes fintorba rándult, kivéve Jaket. Ő is és én is megszoktuk már.
- Itt akartunk lenni melletted. - ölelt meg Leah, majd Embry és Seth is. Ő velük vagyok a legjobb viszonyba.
- Köszönöm. - mosolyogtak rám. - Meddig tart a vadászat? - néztem Edwardra.
- Itt vannak a közelben. Hallom a gondolataikat. Már a negyedik szarvasnál tart. Elképesztő, és még mindig nagyon szomjas. Én mondom ez a találkozás nem jó ötlet. - mondta komoran.
- Nem baj. Én akkor is akarom. - vágtam a szavába. Megadóan sóhajtott, majd mindenki feszült csöndbe burkolózott. Ekkor Edward és Bella elém álltak, és Jasper, Alice, Emmett és Rosalie meg a többiek elé. Anya lépett be nevetve Esme-vel. Őket pedig Carlisle követte. Gyönyörű lett. A selymes fekete haja most is ugyan olyan szép volt mint pár nappal ezelőtt. A bőre most sokkal sápadtabb volt, de nem olyan mint a Culleneké. A rézszínű beütés tisztán látszott rajta, kellemes krém színt kihozva belőle. Amint észrevett minket, megkomolyodott és láttam hogy nem vesz levegőt. Istenem annyira hiányzott. Ekkor eléggé meggondolatlan voltam, mert kikerültem Bellát és megöleltem anyát. Mindenki morogni kezdett, és hirtelen Emmett termett mellettünk Jazzel.
- Kicsim.... - ölelt át szorosan. Majdnem összeroppantott de ez most nem érdekelt.
- Anya - sírtam el magam. Mindenki döbbenten nézett minket, és közben láttam hogy a mindig erős és kemény Leah elmorzsol egy könnycseppet.
- Sajnálom anya. Nagyon sajnálom. Ott kellett volna lennem. Kérlek.. nagyon sajnálom. - zokogtam, ő pedig simogani kezdte a hátam.
- Semmi baj nincs már kicsim. Ne gyötörd magad ennek így kellett lennie. - motyogta a hajamba.
- Hihetetlen! - morgott fel Jasper.
- Micsoda? - kérdezte anyu.
- Az Maka, hogy itt mindenki szenvedett ettől az átkozott újszülött kortól, csak te megBella nem. - nézett anyára hitetlenül.
- Nekem sem kellemes Jasper. Majd felrobban a torkom. - mondta anya. - De ő a lányom. Jaj, sziasztok srácok! - köszönt oda mosolyogva barátaimnak. Cullenék arcára láthatóan kiült a megrökönyödés.
- Öh, csókolom. - motyogták, én meg elnevettem magam.
- Annyira szeretlek! - öleltem meg megint.
- Én is kincsem! Izé.. Nahi, nem hoztál nekem valamit el otthonról? - kérdezte, én meg értetlenül néztem rá.
- Nem. Kellett volna? Nem voltam otthon péntek óta. Akkor hoztalak el ide. - kérdeztem kicsit megdöbbenve. MI kell neki?
- Az kár. - sóhajtotta, majd leült a kanapéra. Mind követtük. Szerencse hogy ilyen nagy ez a nappali. - Úgy rágyújtanék. Bár nem hiányzik, csak megszokásból. - erre Alice kuncogott, én meg megint kinevettem. Tudtam hogy ez lesz!
- Ez kellene? - kérdeztem és elővettem a zsebemből egy dobozzal. Kösz Alice.
- Az. - kapta ki a kezemből de úgy, hogy összefolyt a mozdulat. Aztán már kint is állt a teraszon és füstölt. Emmett állt fel és kiment utána. Mi meg hallgatóztunk. Mindenkit sokkoltak az események, engem és Alicet kivéve. Majd Emmett bekiáltott.
- Ezt meg kell néznetek! - hallottam hogy nevet közben. Mindenki kiment, és úgy döbbentek is le még jobban.
- Dohányzó vámpír! - röhögött.
- Emmett elég. Nekem ez kell és kész. - igen igen... anyun megmutatkoznak az anyai szigor jelei. Mindenki megmosolyogta a jelenetet, de én inkább nem firtattam tovább.
- Nekünk mennünk kell anyu. Holnap suli, és Sam meg Paul még őrjáratozni mennek mindjárt. Jó éjt! - adtam egy puszit az arcára, majd elindultunk az erdő irányába. Ő csak mosolyogva biccentett, mi meg Leahval arrébb mentünk hogy az erdő eltakarjon minket. A ruhám a számba vettem, és úgy mentünk tovább farkasként. A többiek gondolatai csakúgy betörtek az elmémbe.
- Anyukád nagyon csúcs volt Nahi! - igen ez Embry.
- Nem támadott meg, pedig még újszülött. Bár nyolc szarvas után csodálom hogy nem pukkadt szét. - jött be Seth is.
- Tényleg nagyon jó hogy így alakultak a dolgok. Na majd holnap kitárgyaljuk még ezt, de most menni kellene. Holnap este mindenki legyen a parton este nyolckor. Tábortűz lesz, és néhány sulis havert is meghívhattok. - mondta Sam, majd ő Paullal ráfordult az ösvényre, ami a határ mellett fut. Ekkor pillantottam meg a barna pattogó kisállatot.
- De fincsi. - gondoltam vágyakozva, majd odaugrottam és elkaptam.
- Ez az kicsim! - nevetett Jake, és ő is elkapott egyet.
- Ez undorító. - prüszkölt Leah.
- Dehogy! - kiáltott rá egyszerre Embry és Seth. Nevetve vadásztunk, majd amikor már eléggé kiszórakoztuk magunkat hazamentünk. Kíváncsi leszek én erre a tábortűzre... ez lesz az első alkalom hogy én is ott leszek.

Kritikát! Puszi <3

Lana Heidi Dawson