Silverwolf - I.

La Push

Újra itt. Bámulok ki az ablakon, és egyszerűen nem tudom eldönteni helyesen cselekedünk-e. Azzal hogy idejövünk mindenkit veszélybe sodrunk. Igen, újra itt. La Push, itt születtem, de aztán anyával és apával elköltöztünk Chicagoba. Ez nagy hiba volt. Fél éve összeakadt apa egy vámpírral aki komolyan megsebesítette. Igen jól olvastátok ez nem helyesírási hiba... vámpírral. Apa Quileute indián, azok pedig képesek az alakváltásra. Aztán múlt héten megint megkeresett minket, de apu egyedül volt otthon. Szerencse hogy anya dolgozott. Apu farkas alakban hősiesen küzdött, de az a szemét erősebb volt. Már nem tudtam megmenteni. Az igazság az, hogy iskolából mentem éppen haza amikor az a rohadék megölte apát. Későn érkeztem. Én is csak mint apám, farkas vagyok. Anya Yakima indián, ezért én csak félig vagyok Quileite, de ez elég volt arra hogy örököljem apám génjeit. Ja! Be sem mutatkoztam... Szóval a nevem Nahimana Sooleawa, a jelentése az hogy titokzatos és hogy ezüst. Apától kaptam a nevem, mivel az ő bundája is ezüst színű volt akár az enyém. Egyébként 18 éves vagyok, és most leszek végzős a gimiben. Itt fogok suliba járni a rezervátumban. Most is épp itt ülünk anyával a kocsiban, és éppen Forksot hagytuk el. Még 15 km és hazaérünk. Menekülnünk kellett, habár én mondtam anyának hogy képes vagyok megvédeni, de erre közölte velem hogy engem már nem tudna elveszíteni és így inkább költözünk. Már lassan egy éve hogy farkas vagyok, így az önuralmam tökéletes. Imádok este kint rohangálni a sötétben, és vadászni egy jót. Igen ez most lehet hogy elég gusztustalanul fog hangzani, de szoktam vadászni... nyers húsra. Anyu szerint gusztustalan, mert egyszer otthon apával a lépcsőn ettünk meg két nyuszit, és anyu majdnem agyvérzést kapott amikor meglátott minket véres pofával. az vicces volt... hiányzik apa. Közben észrevettem hogy éppen bekanyarodtunk abba az utcába ahol apa szülei laktak. Ők két éve haltak meg egy kisebb járványban, így a ház azóta üres. Mivel ma vasárnap van, ezért holnap már mehetek is suliba. Itt már elkezdődött a tanév két hete... remélem itt jobb lesz a a suli mint az előző. Ott igazából eléggé kilógtam a sorból... A hollófekete hajam és a rézbőröm eléggé feltűnő jelenség volt. Másrészt pedig kilométerekről feltűnt mindenkinek hogy indián vagyok. Igazából lány barátaim nem is nagyon voltak. A fiúk persze állandóan körülöttem mászkáltak. Nem is csoda... miután farkas lettem, egy éjszaka alatt vagy 15 centit nőttem, így most közel 180-185 vagyok. Na meg az izmaim... olyan mintha 24 óra alatt egy évi kondizás eredményét pakolnád magadra. Egy hétig nem is tudtam visszaváltozni az első átalakulás után. Annyira izgatott és rémült voltam, hogy apával addig a közeli erdőben futkostunk, míg ki nem fáradtam annyira hogy átváltozzak. Majd még sok mindent mesélek, de most megérkeztünk.
Anyával kiszálltunk a kocsiból, és behordtuk a cuccokat. Én gyorsan összeporszívóztam, míg anya lekapkodta a pókhálókat és tiszta ágyneműt húzott. Miután ezzel kész lettem, anya hívott le a nappaliba.
- Kicsim! Átmegyünk Clearwaterékhez. Sue barátnőm már nem láttam vagy 16 éve. Van két gyereke is, biztos elleszel velük addig amíg mi beszélgetünk egy kicsit. - jelentette be. Csodás... nincs kedvem dedósokkal foglalkozni. Inkább futnék egyet az erdőben...
- Jó sietek. - mondtam majd felmentem ruhát cserélni, mivel nem egy kis koszos nadrágba meg egy kinyúlt pólóba kéne odaállítani. Felkaptam egy fekete csőnacit, és egy piros toppot. Ehhez meg a piros converse cipőm. A hajam kiengedtem, mert imádom amikor a hátamon szétterül. Belenéztem a tükörbe, és nem néztem ki valami jól. Már négy napja nem aludtam, mert anyára vigyáztam éjjel farkasként. Így a szemeim alatt ott húzódtak a sötét karikák, ennek ellenére dobtam oda egy kis alapozót amivel el tudom fedni. A szemem kihúztam, és tettem be egy pici ezüstköves fülbevalót a fülembe. Remélhetőleg nem tépem el sem a ruháim sem semmi mást. Nem volna jó átváltozni....
- Indulunk! - kiabált fel anyu. Na de jó...
- Na itt is vagyok! - ugrottam le a félemeletről anya mellé.
- Jesszus ez vagy öt méter magas! Ilyet ne csinálj többet! Kitöröd a nyakad. - szedte le a fejem.
- Semmiség anya. Menjünk már! - legyintettem. Ő mosolygott és fej-rázva követett. Bezárta az ajtót, majd arrébb mentünk két házzal. Anya kopogott, és egy helyes fiatal srác nyitott ajtót.
- Jó estét! Seth vagyok, segíthetek? - de édes.
- Igen. Én Suet keresem. Úgy tudtam itt lakik. - válaszolt anya.
- Ja igen. Mindjárt szólok anyának! Addig jöjjenek be. - állt félre az ajtóból. Héh, Suenak ilyen nagy gyerekei vannak? Akkor mégsem a dedóba csöppentem. Anyával beljebb léptünk, és mélyet szippantottam a levegőből. Sajna ez rossz szokásom. Szeretem tudni hogy milyen szagok vesznek körül, és ez így farkasként nem nehéz. De akkor hirtelen megtántorodtam. Olyan erős farkas illat volt a házban hogy kis híja volt hogy nem változtam át. Nem! Ezt nem hiszem el. De nem csak egy farkas szagát éreztem hanem kettőét. Egy nőstény, és egy hím. Már csak az a kérdés hogy a hím az Seth vagy az apja? Sajnos ha emberi alakban van akkor nem érzem rajta... Fenébe! Amíg Seth elszaladt szólni a szüleinek, addig próbáltam a remegésem csillapítani.
- Jól vagy? Mitől lettél ennyire ideges? - aggodalmaskodott anya.
- Két farkas szagát érzem a házban anya. Nem tudom hogy kik azok, de egy nőstény és egy hím járt itt. Méghozzá nem is régen. Talán egy órája hogy itt voltak ahol most mi állunk. Még friss a szag. - hadartam el, és közben a fejem fogtam.
- Úgy érted... legalább két olyan farkas van még itt La Pushban mint te? - nézett rám anya.
- Igen úgy. - motyogtam, de a kezem még mindig nagyon remegett. Picit nyöszörögtem is, de azzal leálltam amikor anyu nyakába ugrott egy kissé őszülő asszony. Alighanem Sue...
- Ezer éve Maka! - kiáltotta boldogan.
- Igen tudom Sue! Hadd mutassam be neked a lányomat, Nahimanát. - húzott engem oda mellé anya. Csak a gáz az volt hogy nagyon remegett a kezem.
- Ó örülök kincsem hogy megismerhetlek! Én Sue vagyok, a férjem Harry, és a fiam Seth. - mutatta be akik mellette álltak.
- Nagyon örülök. - mosolyogtam, vagyis próbáltam. Seth a kezemet figyelte egész idő alatt. Igen látod? Remeg... De lehet hogy ő a hím farkas és felismerte a remegésem? A-a nem hiszem...
- A lányom sajnos most nincs itthon, mert öhm... mert le kellett mennie a partra. - mondta Harry Clearwater, de látszott rajta hogy ez kényes téma. Szóval van egy lánya. Ha pedig este sétálgat a parton akkor nem olyan kicsi. Lehet hogy ők ketten Sethtel a farkasok? Meglehet... Harry és Sue meg vannak öregedve, ezért nem hiszem hogy ők lennének azok.
- Nem gond, biztosra veszem hogy Nahi jól ki fog jönni Sethtel arra a fél órára amire átjöttünk. - kedveskedett anyám. Na marha jó...
- Hát persze! - mondtam enyhe gúnnyal mire anya szúrós pillantást lövellt felém, de Seth elnevette magát.
- Tiszta Leah nem? - kérdezte az anyját. Az ki?
- Igen... meglepően hasonlítotok. - mért végig Sue. - Na jól van gyere Maka a konyhába! Ott megbeszélünk mindent. - húzta anyámat Sue.
- Én kimegyek levegőzni jó? - szóltam anya után.
- Menj csak! - intett vissza. Nekem sem kellett több már kint is voltam, és igyekeztem mélyeket lélegezni, hogy ne remegjek annyira. Ez a kedvenc cipőm és nadrágom! Nem akarom szétszakítani. A kerítésnek dőltem és néztem a sötét tengert, innen nagyon jól lehetett látni. Pár fiatal ott is ült lent egy tábortűz körül. Mivel jó a látásom, még sötétben is, ezért kitudtam venni hogy egy velem egyidős lány ül ott négy félmeztelen sráccal. Mindnek rövid haja volt, és nagyon nagyon izmosak voltak. Pont mint apa.
- Jobban vagy? - kérdezte egy kíváncsi hang mellőlem. Mikor is jött ki Seth? Észre sem vettem.
- Ahha. - mondtam és lenéztem a kezeimre, amik már nem remegtek, de olyan erősen szorítottam rá az egyik fára hogy lepattant róla a festék és picit elrepedt. Reméltem hogy nem veszik észre...
- Ez a remegés... érdekes volt. - nézett rám olyan "tudok rólad!" pillantással.
- Nem tudom hogy milyen remegésről beszélsz. - tettem a hülyét.
- Jó mindegy. Én lemegyek Leahékhoz. Jössz? - kérdezte és közben kilépett a kapun.
- Hol is van? - kérdeztem.
- A parton. Néhány baráttal. Na jössz vagy nem? - kérdezte mosolyogva.
- Na jó. - sóhajtottam.
- Azért meg ne erőltesd magad. - vigyorgott.
- Jobban bírom mint hinnéd. - néztem rá nevetve.
- Tényleg? Futunk egy versenyt? - kérdezte izgatottan. Most tényleg veszíteni akar? Nem hiszem el...
- Okés. Meddig? - kérdeztem, és már előre kuncogtam a fején amikor majd legyőzöm.
- Innen, addig a tábortűzig ott.. Látod? - intett a távolba a fiatalok felé akik a tűznél ültek.
- Jó. - mondtam, és mintha egy pillanatra meglepődött volna. Most mi van?
- Te komolyan látod azokat akik ott ülnek? - kérdezte. Most hogy jobban megnéztem, egy átlagos ember csak egy kis pöttyöt láthatott volna a tűzből. Basszus elszóltam magam.
- Öhm, nem csak a pislákoló fényt. - hazudtam, és megjegyezném hogy elég rosszul.
- Mehet? - kérdezte. Én bólintottam, mire nekieredtünk mind a ketten. Futottunk ahogy csak bírtunk. Most már biztosan tudtam hogy ő is farkas, de nála is gyorsabb voltam. Apa sem tudott soha legyőzni. Ha futunk akkor én vagyok a nyerő. Élveztem ahogy a hajamba belekap az esti tengeri sós szél, és Seth meg felnevetett mögöttem úgy kb. két méterre. És akkor hirtelen megremegtem. De az egész testemben. Alig álltam meg hogy átváltozzak. Éreztem újra a nőstény farkas illatát és mellette még legalább öt hím farkas szagát. Ez nem lehet igaz! Hányan vannak ezek? Lassítottam, mire Seth belém jött, és ellökött. Vagy húsz métert gurultunk a homokban mert lejtett a part. Amikor felnéztem Seth alól, a tűz mellett voltunk két méterre, és öt döbbent szempár szegeződött rám és Sethre.
- Seth lemásznál rólam? - kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Naná. De miért lassítottál? - kérdezte, és legurult rólam.
- Öhm... mindegy. - motyogtam és felállva leporoltam magam. A srácok akkor kezdtek magukhoz térni a meglepődöttségtől.
- Seth ki a fiatal hölgy? - kérdezte a legmagasabb és az aki a legidősebbnek is néz ki.
- A lány, Nahimana Sooleawa. Maka és Nosh Sooleawa lánya. - mutatott be Seth. - Nahi, ők itt a barátaim, Sam.. aki a legidősebb, aztán Quil, Embry, Paul és a nővérem Leah. - mutatott rá sorban az emberekre. Leahval tényleg hasonlítottunk, mint magasság mint izomzat terén, és a ruháján éreztem a nőstényfarkas szagát. Akkor tényleg ők azok. Újra remegni kezdett a kezem, és ez nem kerülte el Sam figyelmét.
- Mi a baj Nahi? - nézett engem átható tekintettel. Jesszus ez a hang! Olyan mintha egy kérdéssel azt mondta volna nekem hogy "mond meg mi a bajod!" . Várjunk csak, mindenki vállán van egy törzsi tetkó, és Leah kivételével rövid a hajuk... Izmosak, erdő és farkas szagúak... Ők egy falka és jézusom! Sam az alfa.
- Öhm... semmi baj. - mondtam de elszorult a torkom a hazugságtól. Remek... máris reagáltam az alfa hangjára. Így meg fogok fulladni.
- Biztos? - nézett a szemembe mélyen.
- A- ha, aha. M-mi is lenne a baj? - kérdeztem de levegőt már alig kaptam.
- Hagyd abba Sam. - mordult fel Embry. - Minek kínzod? Csak kérdezd meg Sethet. - na kösz Embry. Most lebuktam. De Sam még mindig szuggerált a szemeivel, amit már nem bírtam tovább és a ruháimat széttépve nyöszörögve átalakultam. Seth közel állt hozzám, ezért ő inkább hátrébb ugrott. Már farkasként álltam ott előttük, és Sam arcáról le sem lehetett volna törölni azt az önelégült kifejezést. Á lebuktam, életemben először lebuktam. Nem hiszem el!!
- Na mi van kislány? - hallottam a fejemben. Olyan Sethes volt a hangja. Hátranéztem és egy homokszínű farkas állt mögöttem.
- Ó istenem! Nem tudom elhinni! - nyüszítettem. - És még a cipőm is tönkrement a nacimmal együtt. Ezért még megkapjátok a magatokét. - mondtam neki, de farkas módjára kiröhögött. Majd visszafordultam és Leah állt előttem. A nagy pólóját nyújtotta felém, ő rajta meg csak a bikinije volt. Megjegyezném hogy Embrynek majd kiesett a szeme... Elvettem a fogaimmal a pólót, és pufogva arrébb vonultam. Visszaváltoztam és gyorsan felkaptam a pólót. Visszasétáltam, és a cipőm meg a ruháim részeit nézegettem.
- Remek. Mit kezdjek egy fél pár tornacipővel? - kérdeztem Samet.
- Nem tudom... de nem szeretnél mondani nekünk valamit? - kérdezte.
- Öhm... apa Quileute volt. Eddig Chicagoban laktunk. De apát megölte múlt héten egy rohadt vérszopó, és idejöttünk anyával. Bár nem halt volna meg ha jobban sietek. - csordult le egy könnycsepp az arcomon, és éreztem hogy valaki magához húz és megölel. Leah volt.
- Nem a te hibád. Ha idejön, majd elintézzük. Most már te is közénk tartozol. Tök jó, van még egy csaj a falkában. - motyogta Leah a hajamba. Mindenki döbbenten nézte a lányt, és gyanítottam hogy nem az effajta viselkedés volt tőle a megszokott...
- Kösz Leah. - mosolyogtam rá. - Szóval akkor ti egy falka vagytok. - néztem végig rajtuk.
- Nem Nahi. - jött közelebb Sam. - Veled együtt vagyunk egy falka. - ölelt meg ő is.
- Öhm. köszi. Hány fős a falkánk? - kérdeztem, és én is leültem. Seth és Leah közé.
- Veled együtt nyolc. - mosolygott rám Paul.
- Huh, az jó sok. - mondtam. - De akkor valaki most nincs itt. - néztem körbe, heten voltunk.
- Igen. Jacob otthon van, és az apjának Billynek segít. Ő gondozza az apját. Seth is azért volt otthon, mert majd ők ketten mennek őrjáratozni. - avatott be Sam.
- Őrjárat? - kérdeztem. - Az minek?
- Mert egy nyolc fős vámpírcsalád él a város szélén. Van egy határunk és szerződésünk velük. Ők "vega" vámpírok. Állati véren éllnek, és a városba járnak iskolába, na meg dolgozni, mint a normál emberek. De sok erre a nomád, akiket ki szoktunk nyírni. - felelte Sam.
- HOGY MI VAN? - pattantam fel. Annyira elkezdtem remegni hogy csoda hogy nem farkasként álltam ott. - TI KÉPESEK VAGYTOK EGYÜTT ÉLNI NYOLC VÁMPÍRRAL? - járkáltam fel alá.
- Ők nem vészesek meg semmi. Nagyon rendesek. Carlisle orvos és... - kezdte Seth, de ekkor már hangosan felnevettem, és félbehagyta a mondatot.
- Orvos? Egy vámpír orvosként dolgozik? Meg is csapolja őket? - kérdeztem cinikusan. Leah nevetett, a többiek meg nem igazán tudtak mit mondani.
- Tényleg tiszta Leah vagy! Hagyd hogy elmondjam! - csattant fel Seth. Csendbe maradtam, de akkor Leah belesúgott a fülembe.
- Az öcsikém legjobb barátja egy vérszopó. - és elkezdett kuncogni. Már én sem bírtam, és mind a ketten kidőltünk a nevetéstől. Na ez már a csúcs. Mindenki értetlen tekintettel nézett ránk, egyedül Sam őrizte meg hidegvérét.
- Tényleg nagyon megértik egymást. - morogta az orra alatt. Igen, asszem Leah jó fej.
- Szóval ott tartottam hogy Carlisle orvos, és Esme építész. Legalábbis stílustervező. Alice, Jasper, Edward, Bella, Rosalie és Emmett pedig most végzősök. Bella csak egy éve vámpír, de a többiek régóta. Nos Bellának egyáltalán nincs vérszomja szóval ne szólj bele abba hogy egy évesen hogy tud suliba járni. - mondta Seth.
- Tudjátok srácok, ez elég hihetetlenül hangzik, azok után hogy egy héttel ezelőtt az iskolából hazaérve egy szétszaggatott farkast találtam az udvarunkban, aki az apám volt. Én utálom a vérszopókat, és legszívesebben mindet széttépném és tűzre vágnám. Azt azért ne etesd meg velem hogy még sohasem öltek embert. - néztem Sethre. De ő láthatón elnémult a széttépett farkas résznél.
- Öltek már, de nem mind, és nem is az évszázad második felében. Edward, Jasper, Esme, és Emmett már öltek embert, de Carlisle, Bella, Rosalie és Alice nem. Pedig Carlisle már a 4. évszázada felé járhat. Nem tudom pontosan hány évesek. - mondta Quil.
- Jó, most nem Cullenékről kell beszélnünk. Leah, Seth, vigyétek fel Nahit anyudékhoz és majd ők adnak neki ruhát. Én pedig beszélek az anyjával. Azért mégiscsak tudnia kellene hogy a lánya velünk kergeti a vámpírokat.- adta ki az utasítást Sam.
- De én Leahéktól csak két háznyira lakom. Legalább hagy vegyem fel a saját cuccaimat, és addig te beszélhetsz anyáékkal. - kértem meg Samet.
- Jó rendben, Sethék elkísérnek, és majd Jacob oda megy Sethért. - mondta, majd átváltozott farkassá. Hihetetlen mekkora fekete farkas lett belőle. A nadrágját odakötötte a lábához, és homokot kapart a tűzre.
- Mehetünk! - hangzott gondolatban a parancs. Mind a heten átalakultunk, és elindult mindenki haza, kivéve Samet és a Clearwater tesókat, mert ők velem jöttek. Sam levált tőlünk és elballagott Suehoz, Harryhez, és anyához. Kíváncsi vagyok mit fog szólni.
- Hali srácok! Leah, mihez mit fognak szólni anyádék? - kérdezte egy számomra még idegen hang a fejemben.
- Hello Jacob! Nekem semmit, és nem az én gondolataimat hallottad az előbb, hanem Nahiét. Gyere a régi Sooleawa házhoz. Már nyolcan vagyunk egy falka. - avatta be Leah.
- Óh, te jó isten! Még egy csaj? Leah, ő ugye nem olyan akaratos? - kérdezte a félig nevető hang.
- De bizony tesó! Sőt, már nagyon jól kijönnek. Asszem vigyázz vele. - röhögött Seth.
- Héh, titeket nem zavar hogy én is hallok mindent, egyébként Seth majd akkor fikázz engem ha legyorsulsz. - háborodtam fel.
- Tényleg tiszta Leah. - állapította meg Jacob nevetve.
- Na csak találkozzunk Jacob Black. - morogtam.
- Leharapom a lábad. - mondtuk egyszerre Leahval, és felkacagtunk.
- Uh, túl nagy a női ricsaj. Már itt vagyok, siessetek. Hm, Nahi. Jó illatod van. - jegyezte meg.
- Kapd be. - gondoltam, és ő röhögve kilépett a fejünkből.
- Mindig ilyen? - kérdeztem.
- Nem. Most kivételesen jó kedve volt, már legalább egy éve nem hallottam ilyen felszabadultnak. Mióta Bella vámpír lett, úgy viselkedik mintha meghalt volna valaki. - mondta Seth.
- De hát meg is halt. - mondtam, és Leah helyeslően csaholt.
- Áh, reménytelenek vagytok. - hagyott le minket Seth.
- Hé, Leah ezt nem kéne hagynunk. - mondtam, mire ő is belehúzott. Egyforma gyorsak voltunk, amin meglepődtem. Sethet simán lehagytuk, rég nem akadt ellenfelem futásban. Amikor odaértünk, Jacobb ott állt az ajtóban, és érdeklődve figyelt minket. A mancsommal arrébb húztam a lábtörlőt, és ő meg felvette a kulcsot. Kinyitotta az ajtót, mi meg felsurrantunk Leahval a szobámba. Ő szó nélkül visszaváltozott, hát ha ő nem szégyenlősködik előttem, akkor én se fogok előtte. Követtem a példáját.
- Gyors vagy. - mosolygott rám.
- Te is. Rég nem akadt ellenfelem. - nevettem.
- Nekem sem... Túl sok mindenben hasonlítunk. - nézett rám elgondolkozva. Meglehet.
- Gyere adok ruhát. - mondtam, majd a bőröndjeimhez léptem. Kivettem két bugyit, melltartót, két hát csúnya szóval élve picsanadrágot (farmer). Felöltöztünk, és lementünk. Felsőt nem is vettünk. Majd csak nem esik ki a srácok szeme. Amint leértünk, a nappaliban találtuk két félmeztelen gyereket. Na szép.
- Wáoh, csajok. Felsőd csak azaz egy volt? - kérdezte Seth szemtelenül, mire Jacob is felénk nézett. Itt omlott össze bennem minden. Megtorpantam a lépcső aljában, és csak néztünk mereven egymás szemébe. Gyönyörű sötétbarna szemei vannak, és úgy éreztem nincs már semmi érdemes a világon amiért élhetnék csakis ő. Mintha minden szál elszakadt volna ami a világhoz az anyámhoz a szeretteimhez kötött, és rátapadt volna Jacobra. Csak merően néztük egymást, és nem s tudom hogy mikor sétált elém. Megfogta a kezem, míg én öntudatlanul is végigsimítottam a mellkasán. Seth hangos hahotája szakított ki minket a kis birodalmunkból.
- Ezt nem hiszem el Nahi! Alig vagy itt pár órája, de már van egy új falkád, barátaid, és be is vésődtél! Szép kis Welcome. - nevetett a gyerek. Leah csak megkövülve állt, és a szemét köztem és Jacob között ingatta. Most mi van? Kaptam észbe és levettem a kezem Jacob mellkasáról.
- Apa sohasem mesélt a bevésődésről. - néztem Leahra.
- Öhm... ez egy megszállottsággal határos érzelmi vonzalmat köt a farkas és a bevésődése között. Az meg pokoli nagy szerencse hogy egy farkassal vésődtél be, aki ezt viszonozta rögtön. Nem tudom elhinni. - mondta Leah.
- Én sem. - mosolygott rám Jacob. Most egy picit jobban megnéztem magamnak. Magas volt, legalább Sammel egy magas, és még nála is kicsit izmosabb. Egy fekete térdig érő farmergatya volt rajta, és ő is viselte a törzsi tetoválást. Ahogy pedig rám nézett, a szemeiben a csillogás olyan volt, amit egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ahogy így álltunk az én fekete, és az ő barna tekintete már megint összekapcsolódott. Aztán már csak a kezeit éreztem a derekamon. Magához húzott, és szorosan átölelt. Majd mostmár egy mérges hang pukkasztotta ki a rózsaszín buborékunkat.
- Jacob! Seth! Rég a határon lenne a helyetek. - lépett be Sam a srácokkal. Jéh, Embryék minek jöttek vissza?
- Bocs Sam. - mondta Jacob és rám mosolygott. Ahogy bejött mindenki, úgy is dermedtek le sorban.
- Jacob bevésődött. - nevetett Seth.
- És Nahi is. - mosolygott Leah.
- Pont most? Vár a munka srácok! - mérgelődött Sam, bár mosoly bujkált a szája szélében. Rájuk néztünk, majd Jacob egy nagyot sóhajtott.
- Nahi holnap jössz suliba? - kérdezte Jake.
- Ahha. - válaszoltam, és megint végigsimítottam a mellkasán. Bele is remegett.
- Akkor ott találkozunk. Jó éjt! - nyomott egy puszit az arcomra.
- Neked is. - mondtam, majd elengedett, és vissza sem nézve kiment Sethtel. Van egy olyan érzésem hogyha még lopva rám pillant, tuti nem hagy itt.
- Huh. - huppantam le az egyik fotelbe.
- Na ez jó. Már csak mi vagyunk hátra Leah. - szólalt meg Embry.
- Hogy érted? - kérdeztem.
- Hát, itt már mindenkinek van bevésődése. - ültek le körém a többiek.
- Igen? Kinek ki? - kérdeztem.
- Hát, Samnek Emily, Quilnek Clear aki Emily unokahúga, aztán Sethnek Cloé, Paulnak Jacob nővére azaz Rachel, neked Jacob, Jacobnak meg te. Leah és én még nem vésődtünk be. - magyarázta Embry.
- Hű... tényleg! Sam anyu mit szólt? - kérdeztem meg azt amitől egy picit féltem.
- Kiakadt. Érthető okokból. Várd meg míg hazaér, és majd akkor beszélj vele. - mondta.
- Jó, remélem siet. Négy napja nem aludtam. Csak ma egy picit a repülőgépen. Mióta apa meghalt, anyára jobban vigyázok mint a szemem fényére. - mondtam nagyokat ásítva.
- Négy napja? - szörnyülködött Quil.
- Jól bírom. - vontam vállat.
- Nagyon jól. Akkor te is hétköznapi őrjáratos leszel mint Jacob, Seth, Leah, Paul, és én. A Péntek meg a Szombat akkor Quilé és Embryé. Ők elaludnának az iskolában. - mondta Sam.
- Rendben. Viszont én szeretnék lepihenni srácok. ma már inkább nem megyek vadászni. - motyogtam.
- Fúj. Te szereted a nyers cuccot? - kérdezte Leah.
- Aha. - vigyorogtam.
- Na itt van valami ami nem stimmel velünk. - nevetett.
- Végre valami. - nevetett Embry és a többiek is vele.
- Kicsim? Itt vagy? - kérdezte anyu az előszobából.
- A nappaliban vagyunk! - kiáltottam ki.
- Mi az hogy vagytok? - jött be. - Oh, sziasztok!
- Jó estét Mrs. Sooleawa! - köszöntek kórusban.
- Végre anyu! Mindjárt összesek és még beszélnünk kell! - mondtam szemrehányóan. - Ja egyébként ők itt a barátaim és falkatársaim. - mutattam körbe.
- Szóval ti vagytok La Push védelmezői. - nézett körbe.
- Ahha, és még Jacob is. - mondtam.
- Meg az öcsém Seth is. - mondta Leah.
- Tényleg... - motyogtam, de a többiek megint vigyorogtak. - Szóval ők itt, Leah, Embry, Paul, Quil, és Sam az alfa akivel már beszéltél. - mutattam végig rajtuk.
- Örülök. - mondta anyu kelletlenül. Erre én meg csúnyán néztem rá.
- Azt hiszem ideje mennünk. - állt fel Sam és követték a többiek is.
- Holnap reggel fél nyolckor itt leszünk érted Quil terepjárójával. Addigra legyél kész. - puszilt meg Leah. Fura hogy ilyen közvetlenek...
- Jó értettem. - nevettem. - Sziasztok! - intettem az ajtóból, és Leah a cuccaimat még visszahozta a szájában, majd ő is elfutott. Visszamentem a házba, és anyu ott ült a konyhába. Leültem vele szemben, és ő az asztalt bámulta, én meg őt néztem.
- Anyu, mit tudsz a bevésődésről? - kérdeztem, mire felkapta a fejét.
- Nahi ne kérdezz tőlem ilyeneket, még csak pár órája vagyunk itt, de te máris a védelmezőkhöz tartozol, és úgy beszélgetsz meg viselkedsz velük mint ha ezer éve ismernétek egymást! Nehogy azt mond hogy be is vésődtél! - hadart kétségbeesetten.
- Nyugodj le anya! Semmi szükségem a hisztire, amikor négy napja egy szemhunyásnyit nem aludtam, csak egyfolytában oda-vissza változtam. Légyszi ne kiabálj. - róttam meg, de olyan képpel nézett rám, hogy azonnal bocsánatot is kértem.
- Jól van. Szóval apádnak én voltam a bevésődése. Ez egy olyan dolog, hogy a farkas megtalálja a lelkitársát. Testileg és szellemileg is óriási vonzalom alakul ki köztük. Amikor megpillantod és a szemébe nézel, úgy érzed számodra senki más nem létezik. Apád ezt mondta nekem. - mondta anyu. - Ugye nem vésődtél be? - kérdezte. Nem válaszoltam, így egy nyögés kíséretében felsóhajtott.
- Hogy hívják? - kérdezte.
- Jacob Black. - válaszoltam.
- Pont Jacob? Sue mindent elmesélt róla és Cullenékról. Majd biztosan ő is mesél neked holnap. Hívd el délután a partra és beszéljetek meg mindent. - tanácsolta anya, majd felállt és puszit nyomott a fejemre, aztán elment aludni. Lehajtottam a fejem az asztal lapjára, és Jacobon gondolkoztam. Mi köze van neki a vérszopókhoz? Elegem van! Tudni akarom hogy mi történik vele, de most nagyon fáradt vagyok...


Sziasztok!

Tudom.... ez már a 4. ficem most egyszerre, de nyugiii:) bírni fogom tartani mindet...
Tegnap pattant ki a fejemből.. alakváltós.... és remélem tetszeni fog!
Puszi!! <3
KRITIKÁT!

Lana H. D.