Silverwolf II.

Jacob, na meg a vérszopók




- Nahi! Az isten szerelmére! Mikor fogsz leszokni arról hogy bárhol képes vagy összeesni ha kifáradsz? - hallottam anyám hangját. Felemeltem a fejem az asztalról, és anyám felettem állt hálóingben csípőre tett kézzel.
- Asszem majd akkor ha már nem leszek farkas. - röhögtem tök kómásan.
- Már alig várom azt az időt. Most mit nevetsz? Be is szívtál vagy mi van? - kérdezte mosolyogva.
- Semmi semmi. Csupán el nem tudod képzelni hogy milyen kényelmes volt az asztalra ragadt fejjel végigaludni egy éjszakát. Egy ágyban sem lett volna jobb! - nevettem, és hátradőltem a párnás széken.
- Na persze! Készülődj mert fél óra múlva itt vannak a barátaid. - tette fel a kávét.
- Oké. - pattantam fel, és felmentem készülődni. Gyorsan zuhiztam és hajat mostam, majd megszárítkoztam. Kivasaltam azt a hosszú hajzuhatagot, és immár szögegyenes hajjal válogattam a ruháim között. Végül egy csőfarmert és egy kék lenge inget vettem fel. Hozzá a másik converse cipőm, ami fekete. Remélem ez már télleg nem megy kárba. Amúgy is szerettem azt a pirosat, úgyhogy majd rendelek egy olyat a neten. Bedobáltam a tatyómba a könyveim, ami egy csini lakk fekete válltáska volt. Leszaladtam, majd megettem a legalább négy főnek elég rántottát amit anya nekem csinált.
- Meg fogsz fázni. - nézett az ingemre anya.
- Deh, a testem 42 fokos anya. Te is tudod hogy akár pucéran is aludhatnék a hóban, akkor sem fáznék meg. - nevettem.
- Aha tudom. - morcoskodott. De ekkor dudálást hallottam.
- Na jó mentem! Majd délután hazaugrom. - adtam puszit az arcára.
- Vigyázz magadra! - intett meg.
- Persze. Szia! - szaladtam ki a házból. Odakint egy nagy fekete terepjáró várt, aminek a hátuljában Embry és Seth ültek.
- Jó reggelt! Ti kint utaztok? - kérdeztem mosolyogva.
- Szia! Persze! Jacob hátul vár. - nevetett Embry.
- Kösz. - mondtam majd be is ugrottam hátra.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva, és Jacob arcára nyomtam egy puszit.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Hello Nahi! Télleg aludtál már pucéran a hóban? - fordult hátra Leah, aki Quil mellett ült elől. - Anyud miért ilyen morcos? - kérdezte. Persze... farkashallás...
- Túl sok volt neki a tegnap meg a ma reggel. Egyébként a havas dolgot még nem próbáltam. - nevettem.
- De jó kedved van - karolt át Jake.
- Aha. Tudjátok, elaludtam tegnap este a konyhába, és anya reggel keltett hogy tápászkodjak fel az asztalról mert nem tud hol reggelizni. - újságoltam el. Persze kiröhögtek. Na kösz.
- Szóval a kisasszony is képes elaludni minden helyzetben. - állapította meg Quil.
- Jah. Volt amikor az ablakpárkányban két emelet magasan. Na akkor tényleg ki volt bukva anya, de apa csak kiröhögött. - emlékeztem vissza mosolyogva. Aztán éreztem hogy Jacob szorosabban magához húz.
- Az nem semmi. Ma viszont csajos este van Nahi. - mondta Leah.
- Hö? - kérdeztem vissza marha értelmesen.
- Ma mi ketten őrjáratozunk. Csajos este. - magyarázta úgy mintha dedós lennék.
- Igen anyuci! Már nem vagyok öt éves. - rebegtettem meg a pilláim, és ezt mind marha vékony hangon közöltem. A fiúk dőltek a nevetéstől.
- Rendben van kislányom. - helyeselt Leah.
- Egyébként Paul öregebb mint mi? - kérdeztem mert nem láttam sehol. Azt tudtam hogy Jacob, Leah, Quil, Embry velem egy idősek és hogy Seth egy évvel fiatalabb, de azt hittem hogy még Paul is velem egy korú. Ezek szerin tévedtem.
- Aha tavaly végzett. - mondta Jake.
- Tényleg Jake, beszélnünk kéne valamiről. Igazából sok dologról, de egy valamiről nagyon. - mondtam és komolyan a szemébe néztem.
- Már vártam hogy mikor hozod fel. Ma suli után sétálunk egyet a parton rendben? - mondta egy nagy sóhaj után.
- Rendben. - mondtam, és kaptam érte egy puszit. Ezúttal a számra. Na ez meglepő volt. Igazából nem tudom hányadán állunk Jacobbal. Az odáig oké hogy ő a bevésődésem, és hogy ez által nagyon szeretem is az első pillanattól kezdve, de semmit sem tudunk egymásról. Lassan de biztosan megérkeztünk a sulihoz, ahol kaptam pár gyilkos tekintet, mert meg mertem fogni Jake kezét. Az órákon mind olyat vettünk, ami én tavaly már átvettem, ezért semmi gond nem volt. Volt öt órám, aztán a suli előtt bevártam Jacobot és lesétáltunk a partra.
- Gondolom Cullenékről kell neked mesélnem. - szólalt meg hosszú csend után.
- Is. És rólad is szeretnék megtudni mindennél többet. Jake rólad sem tudok többet mint róluk. - néztem rá, és leültem, majd kifűztem a cipőm és levettem a zoknimat. A nacim felhajtottam, bementem a bokáig érő vízbe.
- Mit csinálsz? - kérdezte nevetve.
- Imádom a tengert, még akkor is ha hideg van picit. - mondtam. - Szóval mesélj.
- Jól van. Szóval nyolcan vannak most már. Eddig csak heten voltak, de aztán a rendőrfőnök lánya Bella beleszeretett Edwardba, aki addig egyedül volt. Majd Edward egy év után átváltoztatta Bellát. Bella apja meghalt, így Cullenékhez költözött és felvette a nevüket. Bellába én szóval... - itt elakadt, de én tudtam mit akart mondani.
- Szerelmes vagy. - motyogtam, és közben a víz messzeségeit bámultam.
- Voltam. Jöttél te és ahogy mondani szokták már minden szál hozzád köt. - állt be mellém ő is mezítláb a vízbe. Az amit mondott, melegséggel töltött el, így megfogtam a kezét.
- De ez nem azt jelenti hogy nem bántott a dolog majdnem egy teljes évig. - mondtam.
- Seth vagy Leah árulkodott? - kérdezte.
- Seth. Miután először hallottam a hangod. - mosolyogtam.
- Ez így van. Tudod most hogy olyan mint a többi Cullen még a szagát sem bírom, pedig finom illata volt. Olyan virágillat. - révedezett el a tekintete.
- Nekem milyen? Azt mondtad hogy jó. - néztem rá kérdőn.
- Nem is tudom. Olyan jellegzetes. Nem olyan mint Leahé, hanem inkább olyan egyedi. Mint egy finom parfüm. Majdnem gyümölcsös. - ölelt át.
- Neked meg eső és pézsma illatod van. - nevettem és átkaroltam a derekát, arcomat a mellkasába fúrva.
- És az jó? - kérdezte, és hallottam hogy nevet.
- A legjobb. - szippantottam bele a pólójába.
- Szóval Bella Swan már nem jelent számomra semmit. Ezt jó ha tudod. Emiatt kár aggódnod. - simogatta a hátam.
- Örülök. Na és mit csinál Jacob Black ha nem farkasként rohangál? - kérdeztem viccelődve.
- Hm nem is tudom. Szeretek szerelgetni, meg mozizni. És te? - kérdezte.
- Én... öhm imádok farkas lenni az hiszem. - nevettem és ő is velem együtt. - De szeretek még röplabdázni, aztán olvasni, és a mozi nálam is jöhet bármikor. - mondtam. Olyan jó volt így itt összeölelkezve állni.
- Akkor majd elmegyünk pénteken moziba mit szólsz? - kérdezte.
- Oké. Mehetünk felőlem, de csak akkor ha...
- Ha? - kotyogott közbe.
- ... ha elmegyünk vadászni ma őrjárat után. - néztem fel rá, az arca pedig meglepetést tükrözött.
- Te szeretsz vadászni? Azt hittem hogy a lányfarkasok nem szeretnek, de akkor csak Leah annyira finnyás. - nevetett.
- Héh! Leaht imádom. Nem tehet róla hogy undorodik a véres dolgoktól. - védtem meg.
- Tudod Leah mindenkit megdöbbentett tegnap. Olyan simán és egyszerűen kedves volt veled, hogy Seth és én ezen filóztunk az őrjárat közben. Ti sokban hasonlítotok. Ő a leggyorsabb a falkában, vagyis most már ti ketten... Ezen kívül a modorod is sokszor idézi Leaht, na meg a röplabda és az olvasás. Aztán a Cullenekhez való kritikus hozzáállás. - mesélt mosolyogva.
- Tényleg olyan mintha testvérek lennénk vagy valami ilyesmi. Viszont az arcunk nem hasonlít, meg neki zöld szemei vannak mint Suenak, nekem pedig fekete mint anyának. A bundánk sem egyszínű. Nekem ezüst szürke, neki pedig inkább acél szürke. Na meg én imádok vadászni, amit ő utál. Vannak különbségek csak észre kell venni. - állapítottam meg.
- Igen tudom. Az is nagy különbség hogy ő belé nem vagyok szerelmes. - nézett a szemembe.
- Belém sem vagy Jacob. Még nem. Majd csak ha megismersz. A bevésődés csak egy dolog. - álltam a tekintetét, ami meghazudtolni látszott az előbbi szavaimat, mivel azokban a csodálatos barna szemekben tényleg nem láttam semmi mást csak az izgalmat és a ?szerelmet?.
- Nem? Próbáld ki. - súgta, majd lehajolt és megcsókolt. Ajkai gyengéden, puhatolózva kóstolgatták az enyémet, majd végigsimított nyelvével az alsó ajkamon, bebocsátást kérve. És én engedtem neki. Nyelveink vadul tapogatták egymást, közben ő felemelt hogy ne kelljen lehajolnia, és a lábaim összefontam a derekán. Talán percek is elteltek így, de egyre másra csak faltuk a másikat. Majd remegni kezdett a kezem, és ijedten húzódtam el. Édes, émelyítően édes illatot hozott magával a szél, ami a Cullenek erdeje felől süvített és egy percre nem figyeltem a kontrollra. Jacob értetlen tekintettel nézett rám, de aztán beleszippantott a levegőbe és csak egy nevet motyogott.
- Rosalie... - ezt motyogta.
- Cullen? - kérdeztem, miközben átkaroltam a nyakát hogy le ne csússzak, de Jake egyébként is erősen tartott.
- Igen. Nem hiszem el hogy a szőke még az illatával is keresztbe tesz nekem. - mondta félig nevetve.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem.
- tudod Rosalie egy szőke vámpír. Emmett párja. Állandóan szívatjuk egymást. Már vagy ezer szőke nős viccet elmondtam neki, de mivel tökéletes a memóriája, így mindig újat kell találnom. Persze ő sem hagyja ki egyszer sem megjegyezni hogy milyen ázott-kutya szagom van. Vagy az állatos viccek. Néha egész jól szórakozom.
- Egyszerűen nem fér a fejembe hogy hogy bírtok kijönni velük. És te eljársz hozzájuk? - kérdeztem.
- Majd megismered őket te is, és igen szombatonként benézek Bellához egy-két órára. - válaszolt.
- Most is fogsz menni? - erre igazán kíváncsi voltam.
- Persze. De most te is jössz velem. - jelentette be.
- Na azt nem! Nem megyek a közelükbe ha nem muszáj. Kérlek ne is kényszeríts. - meresztettem rá boci szemeket.
- De muszáj. Új falkatag vagy. Meg kell hogy ismerd a szagukat és nekik is a tiéd. Egyébként is minden falkatagot ismerniük kell. Benne van a szerződésben. - oktatott ki.
- Pff.. hülye szerződés. - morogtam.
- Nem az. Mindig kellenek szabályok. Ez tart minket kordában. - mosolygott.
- És mindig kellenek a szabályok amiket át lehet hágni. - viccelődtem.
- Ez nem volt valami vicces. Ne támadj rájuk. - figyelmeztetett.
- És honnan a fenéből tudjam hogy melyik vérszopó Cullen, és melyik nem? Kérdezzek rá esetleg ha találkozom egyel? - kérdeztem bosszankodva.
- Nem. Cullenéknek aranyszínű szemük van. Mindegyiknek. A többire ráuszulhatsz. - humorizált.
- És ha mondjuk... mondjuk annyira szomjas hogy már koromfekete a szeme, akkor ugye nem lesz baj ha nekiugrom? - kérdeztem ártatlanul.
- Neked mindenre van egy kérdésed? - kérdezte nevetve. - De ha fekete szeművel találkozol, akkor hívj valakit. Mindig ketten vagyunk legalább, szóval ne támadj csak ha ő is.
- Jó rendben Jake. Igyekszem. De már kezd sötétedni, és anyának megígértem hogy hazaugrom még. Mivel ma őrjárat van, így sem lesz boldog, de téged is be szeretnélek mutatni. - engedtem el a derekát de nem akartam visszatenni a lábaim a vízbe szóval csak ő tartott. Kivitt a száraz homokba, majd felvettem a zoknimat meg a cipőmet, ő is követte a példám majd útnak indultunk. Kézen fogva el is értünk haza egy jó fél óra séta után.
- Anya megjöttem! - kiabáltam ahogy beértünk, mivel fent nézte a tévét.
- Kaja a hűtőben! - kiabált le.
- Na kösz anyu. - morogtam. Behúztam a nevető Jacobot a konyhába, és leültettem az alvós székre.
- Kérsz? Spagetti van. Anya jó sok darált húsival csinálja, gomba nélkül. Utálom a gombát. - magyaráztam miközben elővettem a tálat a hűtőből.
- Nem köszi, viszont szomjas vagyok. - vigyorgott.
- Akkor gyere és szolgáld ki magad. Van egy csomó kóla, őszi lé, és víz a csapban. Kóla függő vagyok. - válaszoltam mosolyogva, és betettem egy nagytányér spagettit a mikróba. Megfordulva nekitámaszkodtam a konyhapultnak, de picit meg is ijedtem, mivel Jake szorosan ott állt mögöttem.
- Hol is találok egy poharat? - kérdezte halkan, és közben beletúrva a hajamba magához húzott.
- Nem kell pohár. - motyogtam. Ezt tuti direkt csinálja. Nem kellene mindig így elszédítenie. - Alumínium dobozos. A hűtőben van. - mondtam immáron határozottabban.
- Kösz kicsim. - vigyorgott, majd elővette a kóláját, és nekiállt azt iszogatni. Nekem is vett ki egyet, és leült az asztalhoz.
- Nincs mit. - morogtam, majd én is leültem vele szemben.
- Jó étvágyat. - nevetett.
- Mitől vagy ilyen vidám? - kérdeztem és közben tömtem magamba a spagettit.
- Mitől is? Ja igen! Megvan... Tegnap este megtörtént az amire már egy éve várok. Bevésődtem egy gyönyörű lányba. - mondta és olyan igazi mosolyt villantott. Ez nem ér Jacob Black!
- Gyönyörű? - kérdeztem nevetve.
- Persze. Gyönyörű vagy. És nem csak mint nő, de mint farkas is. - válaszolta váll rándítva. Na ő aztán ért ahhoz hogy mit kell mondani nekem... Imádom a farkaslétet és a farkasalakom, mert ez mindig apámra emlékeztet.
- Khm.. zavarok? - kérdezte anya a konyha ajtóból.
- Deb. - mondtam teli szájjal, mire Jacob kiröhögött.
- Akkor jó. - mosolyogtt rajtunk, én meg végre lenyeltem a falatot.
- Anya ő itt Jacob. Jacob ő a mamám Maka Sooleawa. - mutattam be őket.
- Szia Jacob. Hívj nyugodtan Makának. Ha már így egymásra találtatok a lányommal. - mosolygott anyám. Na kösz anya.
- Rendben Maka. - itta meg az utolsó kortyot is a kólájából Jake.
- Hogy van Billy? - kérdezte anya.
- Jól van. Most jól. Ha van kedved nézz be hozzá valamikor. Otthon van, nem dolgozik. - mondta Jake, és közben felállt az asztaltól.
- Nahi, őrjárat után vadászunk. Az észak-keleti tisztáson várlak. Majd Leah megmutatja. - csókolt meg, majd még a fülembe súgott.
- Tényleg fincsi a spagetti. - na erre már nevetnem kellett.
- Szia Jake! - löktem meg a vállát.
- Szia kicsim. Viszlát Maka, örülök hogy találkoztunk. - udvariaskodott, majd kisomfordált a házból.
- Kedves srác. De milyen őrjárat? - kérdezte anya.
- Igen az... kedves. Jah, izé... Leah és én őrjáratozni megyünk a határhoz. Csak párszor végigfutunk rajta, meg átnézzük La Push környékét. Utána meg Jacobbal vadászok egyet itt nem messze. Ne izgulj! - hadartam el.
- Tudod hogy úgyis izgulok. Mikor jössz? Holnap suli! - nézett rám mérgesen.
- Majd éjjel. Tudod hogy jól bírom az ilyesmit. Ezért lettem hétköznap őrjáratos. Ez mostmár a kötelességem anya. Nem úgy mint az otthoni csatangolások apával. - válaszoltam komolyan, és odavittem az üres tányért a mosogatóhoz.
- Észnél légy és ne csinálj butaságot. - ölelt meg.
- Rendben anya. De most már megyek, mert Leah nemsokára itt van értem. - néztem ki az ablakon, és már egészen sötét volt. Felsiettem a szobámba, majd a tegnapi kis minifarmernacim és a bikinim egy zacsiba dobtam, majd átváltoztam. Olyan szuper volt megint farkasbőrben... hallottam egy távolabbi farkascsaholást, amikor Leah hangja szólalt meg a fejembe.
- Gyere csajszi, hozd a zacskódat is, és induljunk.
- Oké Leah. De a te ruháid is dobáljuk majd bele és letesszük valahol az erdőben. - szóltam vissza.
- Jó, de Sam így is morcos volt mert későn indultam, te meg még itt tökölsz. Siessünk.
- Jó őrjáratot csajok! - hallottam Quil hangját.
- Hát te Quil? - kérdeztem.
- Csak futok egyet a parton, meg átmegyek megnézem még Cleart. - válaszolta.
-Szia Nahi! - köszönt Leah amikor odaértem.
- Hali. Itt a zacsi. - ejtettem ki a számból elé. ő beleügyeskedte a sajátjait a szájából, és felkaptam a zacsit majd rohantunk.
- Na itt jó lesz. Tedd ide ehhez a fához. Futunk három kört, majd ide visszajőve felöltözünk aztán hazasétálunk. - mondta Leah.
- Oké, most hogyan tovább? - kérdeztem.
- Ezen az ösvényen elindulsz, és haladsz, majd aztán szemben fogunk összetalálkozni. Most pont a Cullen-La Push határnál vagyunk, és az ösvény a határ szélén fut. Ha letérsz jobbra az ösvényről, az ő területükön leszel. neked át szabad menned, de nekik nem szabad átjönniük. Ha találkozol egyel, szólsz nekem, és jövök. Ne támadj oké? - vázolta fel a kis esti kalandunk.
- Okés. Indulok. - mondtam, de már neki is eredtem.
- Na mi volt Jacobbal? - kérdezte, miközben futottunk.
- Megmutatom jó? - kérdeztem, de már át is néztem az emlékeim a délutánnal kapcsolatban.
- Azt is elmondta hogy szerelmes volt? Huh, nagyon bevésődött ez a Jacob. - nevetett Leah, majd elszaladt mellettem.
- Még két kör? - kérdeztem.
- Jah, arra nálad nincs semmi? - kérdezte.
- Nincs, csak sok íncsiklandó nyuszi. - mondtam, és szinte csurgott a nyálam.
- Fúj. Egyébként is nemrég zabáltál be egy púpos tányér spagettit Jacobbal nem? - nevetett.
- Aha, de ezek a kis ugráló izék olyan finomak. Ilyenkor farkas vagyok és nem ember, ne feledd Leah. - ugattam fel.
- Én ilyenkor is ember vagyok. Bocs, de a kötelességem megteszem és ennyi. Nem igazán szeretem a farkaslétet, csak a futás jó benne. - mondta, miközben megállt megszimatolni egy fát. Nem is figyeltem oda, és hirtelen édes, tömény édes szagot éreztem.
- PFÚJJ, Leah ezek bűzlenek. Vámpír, vámpír, vámpír! - mondogattam izgatottan, és megálltam körbenézni.
- Megyek Nahi! Ó ki más is lenne... Tudtam hogy te találkozol egyel. Ne mozdulj. - oktatott ki.
- Ne utasítgass, inkább siess. Egyre közelebbről érzem a szagot. - mondtam, amikor halk neszt hallottam jobb oldalról. Morogva és vicsorogva fordultam arra, és tőlem kb. öt méterre egy magas nagydarab aranyszemű férfivámpír állt.
- Hello Leah. - szólalt meg.
- Hé Leah. Ez ismer téged. Gyere gyorsan mert mindjárt nekiugrok, alig bírom visszafogni magam.
- Basszus ez Emmett. Ne bántsd, ő egy Cullen. Pont a legerősebbet fogod ki ezt nem hiszem el. Hívom a többieket. Bemutatunk most nekik. - hadarta.
- Mi van lányok? - szállt be Quil.
- Hívd Samet és a többieket. Nahi kifogta Emettet. - kiabált vele Leah.
- Gyere már Leah! Quil, Sam után Jacobért menj. Ő kell hogy lenyugtasson. - mondtam kétségbeesetten, mert már nem csak Emmett bűzét éreztem. - Jönnek! - szóltam oda nyöszörögve.
- Jövök, két perc és nálad vagyok Nahi, bírd ki.
- Emmett minden oké? Mit csinálsz itt? - jött egy másik Cullen. Bronzvörös haja volt, és sokkal vékonyabb volt "Emmettnél".
- Én semmit. De Leah furcsán viselkedik. - nézett rám, én meg leültem és morogva őket figyeltem.
- Te nem Leah vagy igaz? - kérdezte az új srác.
- Naná hogy nem vérszopókám. - gúnyolódtam, de akkor meglepő dolog történt. Válaszolt.
- Elég illetlen dolog így nevezned minket tudod? - kérdezte.
- Nem igazán érdekel egy élő-halott véleménye. Hallod hogy mit gondolok? - kérdeztem.
- Igen. Edward Cullen vagyok, ő meg az öcsém Emmett. - mutatott a nagydarab srácra.
- Marha jó. Nekem is be kéne mutatkoznom? Nem igazán szívlelem a bájcsevejt a vámpírokkal. - keltem fel és morogva kezdtem fel-alá járkálni az ösvényen.
- Nem ártana, mivel így ismeretlenül nehéz. Új vagy? Sam nem is szólt hogy új tag van a falkában. - nézett rám szemöldök ráncolva.
- Mert szombaton akartunk szólni. Hello Edward. Máris ott vagyunk. Te meg Nahi fogd vissza magad. - hallottam alfám hangját a fejemben.
- Már értem. Emmett menj szólj Carlislenak és mindenkinek. A farkasokkal lesz találkozónk.
- Nahi? Minden oké? Megyek kicsim máris. - ezaz Jake csak befut még ma. - Ezt hallottam.
- Bocs de már alig tudom visszafogni magam. Szörnyen szúrja az orrom ez az édes szag. - tettem a mancsom a nózimra. Ekkor érkezett Leah a ruhás táskával együtt.
- Itt vagyok, de gondoltam nem akarsz egy csapat vámpír előtt meztelenül álldogálni.
- Kösz Leah. Menjünk öltözni. Mindjárt jövünk Edward! - szóltam oda a vámpírsrácnak.
- Rendben. Egy perc és itt lesznek apámék. - válaszolt. De jó. Egy csapat vérszopó barát. Már alig várom. Leah röhögött, de Sam inkább megszidott. Na szép. Visszaváltoztunk, majd felkaptam a bikinim, és rá a pici nadrágom. Leah ugyan úgy bikinit hozott, meg egy kis vászon szoknyát.
- Még emberként is érzem. Uh, szinte marja az orrom. - legyezgettem magam.
- Ne legyél nagyon bunkó velük. Főleg Rosalie kapja fel a vizet hamar. - intett óvá Leah.
- Na hello Edward. - köszönt neki barátnőm amikor kiléptünk a fák takarásából, de már nem csak ő volt ott. Mellette hét vámpír állt. Na szuper. A kezem olyan szinten remegett, hogy azt hittem megint farkasként végzem.
- Oh, de legalább levegőt kapnék. - nyögtem fel befogott orral.
- Jól vagy? - kérdezte egy magas szőke férfi. Olyan 25 körüli lehetett.
- Kutya bajom. - sóhajtottam, és Emmett meg röhögött.
- Meg tudnád mondani mi olyan rohadt vicces? - kérdeztem felháborodva.
- Semmih, semmih. De ez a kutya bajom jó volt... - csak én nem értem benne a poént? Hirtelen viszont elöntött a nyugalom. Pedig nagyon nem akartam megnyugodni. Legalábbis nem így. A kezem még jobban remegni kezdett.
- Uhm, bármelyikőtök is csinálja ezt, hagyja abba mert tönkre fog menni a rövidnadrágom.- néztem rájuk, mire egy kis fekete hajú lányka elmosolyodott.
- Te csináltad? - kérdeztem.
- Nem. Jasper volt. - válaszolt. Uh ez a műhang... Nem bírom a vámpírokat.
- Nahi! - hallottam Jake hangját. Na végre itt a nyugtató..
- Itt vagyunk Jacob! - szóltam vissza hangosan, mire előjött a fák közül.
- Már majdnem aggódtam! - ölelt magához, és láttam a Cullenek döbbent tekintetét. Most mi van?
- Semmi baj nincs már. Csak ne engedd el a kezem és nem fog remegni. - mosolyodtam el.
- Megoldhatjuk. Samék mindjárt itt lesznek. - nézett el a szőke vámpír felé.
- Rendben Jacob. Addig nem mutatnád be a barátnőd? - kérdezte. Milyen kíváncsiak.
- De persze. Ő Nahimana Sooleawa a falkánk új tagja, és a lelkitársam. - nézett rám mosolyogva.
- Bevésődtél? - kérdezte egy vékony de nagyon-nagyon meglepődött hang.
- Igen Bella. - nézett rá Jacob. Áh, szóval a hosszú sötétbarna hajú vámpírcsaj lesz Bella. Kezdek megvilágosodni.
- És a többiek kik? Emmettet, Edwardot, Bellát már ismerem. Rosalie gondolom a hosszú szőke hajú lány lesz, már őt is említetted. A többiek? - kérdeztem Jaket.
- Képzelem mit mondhatott rólam ez a kutya. - vetette oda Rosalie.
- Nyugi semmi jót. - mosolyogtam édesen. Hánynom kell.
- Befejeznéd? Kikészítenek a gondolataid! - szólt rám Edward.
- Akkor ne hallgatózz! - morogtam rá.
- Nyugalom Nahi. Vissza. - jött az alfám hangja a hátam mögül.
- Bocs Sam. - mondtam, de még mindig Edwarddal méregettük egymást gyilkos tekintettel.
- Nahimana hagy mutassam be a családom. - lépett előre a legidősebbnek látszó szőke vérszopó. - A feleségem Esme, a lányaim: Rosalie, Bella és Alice, a fiaim pedig: Emmett, Edward és Jasper. - mutatott végig a "családján".
- Csodás. - nyögtem be, és Leah nevetni kezdett.
- Nahi! - éreztem egy kezet a vállamon. Ajjj....
- Bocs Sam. - motyogtam.
- Szóval Carlisle. Nyolc fős lett a falka. Szombaton akartam Nahit átküldeni hozzátok Jakekel, de akkor jobb is hogy itt találkoztunk. Nahi már több mint egy éve farkas, szóval nem tapasztalatlan. - avatta be őket alfám.
- Rendben van Sam. Köszönöm az infókat. - bólintott Carlisle.
-Lenne még valami. Lehet hogy megjelenik majd itt egy nomád. Férfi. Ha látjátok, vagy érzitek, szóljatok. - kérte az alfám.
- Ki a pasas? - kérdezte Rosalie. - Mit akarna itt?
- Anyámat. - szóltam közbe. Mindenki felém fordult.
- Mit akar anyudtól? - kérdezte azt hiszem hogy Alice.
- Bosszút. Ellenem. Egy hete megölte apám, és most anyámra fáj a foga. - mondtam, és próbáltam erősnek látszani. Jake rászorított a kezemre.
- Miért akar bosszút állni? - kérdezte Carlisle.
- Mert én raktam máglyát a párjának. Megöltem, mi másért? - kérdeztem vissza.
- Ismerős. Viktoria is ezért vadászott rám. - szólalt meg Bella.
- Jó. Mármint nem érdekel. Csak szóljatok. El akarom rakni azt is láb alól. Leah nekünk meg még a fele őrjárat hátra van. - fordítottam hátat a Culleneknek. - Akkor fél óra múlva Jake. Ne késs légyszi. Nyuszira akarok vadászni. - mondtam, majd egy ugrással átváltoztam, és nem is foglalkoztam a ruháimmal. Megint fel kellett hánytorgatni a múltam. Nos, csodás volt velük találkozni... Elkezdtem rohanni, és aztán meghallottam a többieket is a fejemben, miközben hazafelé futnak, és azon gondolkoznak amit az előbb mondtam.
- Szép volt Nahi! Mármint az ugrás közben való átváltozás. Profi volt nagyon. - nevetett Leah.
- Örülök hogy ilyen jó kedved van. - morogtam futás közben.
- Héh, kinyírtál egy vámpír szukát. Nem dől össze a világ. A párja meg idejön, és az is égni fog. - jelentette ki.
- Azt hiszed ez ilyen egyszerű? Hát nem Leah. Apám miattam halt meg, és anyámat is el fogja kapni. Túl késő lesz mire az a hulladék is tűzre kerül. Érzem hogy valami rosszul fog elsülni.
- Ne légy ilyen pesszimista. Nem a te hibád volt. - próbált megnyugtatni, de nem igazán sikerült neki. Eztán vége lett az őrjáratnak, és Jakehez rohantam a tisztásra. Vadásztunk, majd amikor jóllaktam, lekuporodtam egy fa tövébe, és Jake mellém feküdt. Összebújtunk, és farkasként aludtunk el. Hajnalban ébredtem, mert az eső nagyon kopogott a fejemen. Szuper...
- Jake! Kelj fel! - bökdöstem az orrommal.
- Mi az Nahi? Te jó ég, teljesen eláztunk. - motyogta álmosan.
- Na igen. Pár óra és suli. Húzzunk haza. - szóltam neki, majd neki eredtünk. Amikor hazaértem, anya a nappaliban feküdt a kanapén. Betakartam, és az óra hajnali fél négyet mutatott. Remek... Beleültem az egyik kényelmes fotelünkbe, persze csak miután felkaptam egy nagy pólót, és megint elnyomott az álom.

KRITIKÁT KÉREK SZÉPEN!
Puszi <3

Lana H. D.