Mary élete - 3. fejezet

3. fejezet: Bizalom

Szombat reggel nagyon frissen ébredtem. Gyorsan felöltöztem, és miután magamra ráncigáltam a bőrdzsekim és a tornacipőm is, beültem a kocsiba. Nem telt bele pár percbe, máris a Cullen háznál voltam. Kopogtam, mire Alice nyitott ajtót.

- Szia Mary! - köszönt mosolyogva, majd gyorsan megölelt.

- Alice! Nessie már fent van? - kérdeztem, mire felkacagott.

- Szombaton reggel nyolckor? Ugyan! Még legalább egy óra. Gyere be! Emmett a nappaliban van, és már hiányolt - mondta, majd elkapta akarom és behúzott a házba. Remek.

- Reggelt! - köszöntem, miközben beléptem a nappaliba. Emmett mellett egy idegen fiú ült a kanapén. Jobban végigmértem, és azonnal tudtam ki is az. - Menj arrébb mackó! - löktem meg kicsit Emmettet, mire vigyorogva arrébb vánszorgott. A másik srác érdeklődve nézett rám. - Szia Jacob! - köszöntem rá, mire elvigyorodott.

- Akkor te vagy Mary - mondta, én pedig rábólintottam. - Honnan tudtad, hogy én vagyok? - kérdezte kíváncsian, mire összenéztünk Emmettel. Elmosolyodtam, és legyezgetni kezdtem magam.

- Oh, Mary! Nincs nála tökéletesebb az egész világon! Az a gyönyörű barna bőr, az étcsokoládé színű szemek, szeretem őt, Mary! - utánoztam Nessie-t, majd nevetésben törtünk ki Emmettel. Én közben remek színészi alakítással elaléltam, mire Emmett elkapott, és egy sportmagazinnal kezdett legyezgetni. Jacob is felnevetett, de aztán a lépcső irányába nézett és teljesen megváltozott az arckifejezése. Elragadtatás, gyönyörködés és szerelem sugárzott az egész lényéből. Odapillantottam és Nessie nézett rám kissé bosszúsan.

- Korán reggel rajtam szórakoztok? - morgott, mire én felpattantam, és megöleltem.

- Ki korán kel, aranyat lel Ness! Gyerünk! Azt mondtad, ma elmegyünk a partra! - lelkesedtem. Mire ő is elmosolyodott. Aztán Jacob felállt, és szorosan magához ölelte barátnőm.

- Ki korán kel, egész nap álmos Mary! Ez így jobb - motyogta Jacob mellkasába, mire lemondóan felsóhajtottam. Visszabattyogtam Emmett mellé, mire ő vigyorogva nézett rám. Én csak felsóhajtottam, majd egy divatlapot kezdtem lapozgatni, miközben a jobb lábam átdobtam a bal combomon.
Aztán Emmett kuncogására bosszúsan leengedtem a lapot.

- Mi van? Hatost dobtál üveggolyóval? - érdeklődtem, mire Emmett felnevetett.

- Ne bomolj kicsi! - gügyögött nekem, és tudja hogy ezt utálom. Csak azért mert vagy harminc centivel magasabb? És? Nem lehet mindenki két méter magas.

- Kell egy pofon Emmett, vagy megverekszel kettőért? - kérdeztem, mire még jobban nevetni kezdett. Aztán meghallottam Jasper kuncogását is. Felnéztem, és ő meg leült velem szemben egy fotelbe.

- Imádom, hogy ilyen harcias vagy cicamica! - mormolta Em "szexis" hangon, mire én csak felhorkantottam.

- Oh, Emmett. Felizgatsz mint gólyát az utazási iroda - mondtam, mire Jazz felröhögött. Alice kacagása is csatlakozott Jazz nevetéséhez.

- Ezt most megkaptad! - jött be Edward a hátsó ajtón.

- Most mélyen megsértettél Mary! Ezzel azt akarod mondani, hogy szerinted nem vagyok szexis? - kérdezte, mire látványosan végig mértem. Aztán ránéztem Rose-ra aki a lépcsőn állt. Rákacsintottam a lányra, majd Emmettre néztem.

- Bocs, de nem. Szépség tekintetében erős kihívásokkal küszködsz - közöltem vele, mire Rosalie volt az első aki felkacagott. A többiek is nevettek, és én sem álltam meg egy vigyor nélkül.

- Ez most szíven ütött! - mondta, majd fájdalmas képpel nézett rám. - De tudom, hogy csak Rose miatt nem vallod be. Tudod, hazudni emberi dolog... - kezdte, mire ledobtam az újságot és felálltam.

- ...de igazat mondani meg veszélyes. Ismerem - mosolyogtam rá. - Ness! Mehetünk? - kiabáltam fel az emeletre.

- Egy perc! - kiáltott vissza, mire megforgattam a szemem.

- Ebből mi volt a tanulság kislány? - kérdezte, mire én vállat vontam. Emmett pedig lelkesen folytatta. - Soha ne kezdj ki a nagyobbal! - mondta, mire én majdnem felkacagtam. Nagyobbal? Csak pár évszázaddal vagyok öregebb... Odaléptem elé, és megint jócskán fel kellett néznem.

- Ez hogy tetszik? Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal! - kérdeztem, mire megint felnevetett. Szerettem látni, hogy így nevet. Olyan igazi mackós bátyó kinézete volt. Aztán megrázta a fejét, és megölelt, majd felment a lépcsőn Rose-val.

- Feladom... - sóhajtottam fel, mire Alice kuncogni kezdett.

- Jobban jársz! - nevetett, én meg végre megörültem, hogy Nessie is hajlandó volt lefáradni.

- És Jacob? - kérdeztem tőle, mire fejcsóválva nézett rám.

- Emmett túlságosan leköt téged. Mielőtt felmentem volna, elment, és majd La Pushban találkozunk velük - mondta, mire én csak megrántottam a vállam.

- Oké, akkor induljunk! - mondtam, és mielőtt kiléptem volna Nessie után, visszanéztem, és rájuk mosolyogtam, de Edward elgondolkodó és gyanakvó tekintete rossz érzéssel töltött el.


(Edward szemszöge)


Miután Mary és a lányom eltűntek az ajtó mögött, hangosan felsóhajtottam. Nagyon kedves, vidám és életre való lány volt ez a Mary, és tényleg nagyon kedvesek voltak a gondolatai, de néhány dolog aggasztott vele kapcsolatban. Nem hittem benne, hogy ennyire naiv kis teremtés lenne, hiszen én olvastam a gondolataiban, és talán én tudtam leginkább mik a szándékai.

- Nem tetszik ez nekem - mondtam, mikor már Nessie-n kívül minden családtagom lent volt a nappaliban.

- Ne már öcsi! Jó fej ez a kislány! Azóta nem szórakoztam ilyen jól, mióta Bella megszűnt bénának lenni. De komolyan! Van humora és eszes is. És komolyan kedveli Nessie-t - mondta Emmett, miközben a meccset nézte.

- Valami nem stimmel - mondtam, mire Jasper habozva rábólintott.

- Sejtem miről beszélsz. Nagyon kötődik Nessie-hez, és tényleg szereti őt és minket is kedvel, de állandóan gyanakvó és aggodalmas. Nem látszik meg rajta, mert remekül elrejti, de állandóan készenlétben van - magyarázta Jasper. Esme és Carlsile aggodalmasan összenéztek, míg a többiek csak a fejüket rázták.

- Nem szeretném eltiltani őket egymástól. Nessie még sohasem érezte ennyire jól magát az iskolában és hétköznap itthon - sóhajtott fel szerelmem, mire felpattantam, és járkálni kezdtem.

- Valami nagyon furcsát gondolt akkor Emmett, amikor azt mondtad rá, hogy kislány - mondtam, miközben aggodalmasan a hajamba túrtam.

- Mi volt az, fiam? - kérdezte Carlsile.

- Nevetségesen fog hangzani, de idézem. "Csak pár évszázaddal vagyok öregebb..." Ezt sehogy máshogy nem lehet érteni - mondtam, mire Alice megrázta a fejét, és ő is járkálásba kezdett.

- Nem lehet farkas, mert a szaga sem olyan, és egyáltalán nem olyan a testfelépítése sem. A jövőjét is tökéletesen láttam, habár most, hogy Nessie-vel van, így nem túl sokat tudok elkapni. Félvámpír meg még annyira sem lehetne. Akkor mégis mi? Mary az elmúlt egy hétben bebizonyította, hogy nem hazudós típus. Igen, észrevettük mind, hogy vannak titkai, de eddig semmiben sem hazudott - magyarázta húgom, mire rábólintottam.

- Minden amit mondott őszinte volt, mert közben ugyanezt gondolta - mondtam, mire Emmett színlelve felhördült.

- Akkor valóban rondának tart? - kiáltotta, mire Rosalie jól fejbe vágta. - Au! - morgott, majd visszaült a kanapéra.

- Akármi is legyen az, Nessie-t kell majd megkérdeznünk. Szörnyű titkokat rejtegethet az a kislány - mondta Esme, mire mind bólintottunk. Mary Santiago egyre nagyobb rejtvény számunkra. Ekkor viszont berobbant a bejárati ajtó és a két lány jött vissza. Nessie és Mary is kissé félénknek tűnt, míg én nem értettem semmit sem.


(Mary Szemszöge)


- Te fogod fizetni, az autómosós számlámat! - mondtam, mire csak felkuncogott.

- Hát persze Mary! Most mit izélsz? Ez csak egy kis sár. Lehetne rosszabb is - mondta, mire én felsóhajtottam.

- Az én kicsikémet nem ilyen terepre szánták! - morogtam, mire Nessie oldalba bökött. Aztán rémülten nézett rám. Most mi van?

- Mi az? - kérdeztem. Mire ő meglepődve nézett rám.

- Nem fájt? Úgy értem, nem érezted? Bocsi, néha nagyokat ütök - mondta, mire én az oldalamhoz nyúltam. Kicsit megnyomtam, és már éreztem is a sajgást. Vettem egy mély levegőt, és már el is múlt.

- Nem fájt. Meg se kottyant! - mondtam, mire gyorsan félrenézett. Olyat belém szúrt, hogy belilult az oldalam. Ez nem normális, egy ilyen vékonyka lánytól mint Nessie. Ő is rejteget valamit, és ami engem illet, nem tudok tovább titkolózni előtte. Nem érzem helytelennek, ami nagyon fura, mert még sohasem tapasztaltam ezt. Leállítottam a motort, és nagy levegőt vettem. Kikapcsoltam a biztonsági övet, és a zsebemből előhúztam a bicskám. Soha életemben nem bíztam meg még így senkiben, és éreztem, hogy neki elmondhatom. Amikor felnéztem Nessie arcára, ott megdöbbenést láttam.

- Mit akarsz azzal? - kérdezte enyhén gyanakvó hangon.

- Nessie. Az elmúlt időszakban te lettél a legjobb barátnőm. Soha életemben nem bíztam még meg senkiben ennyire, és szeretnék neked elárulni egy titkot - mondtam, mire hangosan felsóhajtott és bólintott. Én összeszorítottam a szemem, majd kipattintottam a bicskát. Kinyitottam a szemem, és a bal tenyerem hosszában felvágtam a késsel. A vágás azonnal vérezni kezdett, amit kicsepegtettem az útra. Elővettem egy zsepit, majd letöröltem vele a kezem, és a szemünk láttára forrt be a seb. Ránéztem Nessie-re, aki elnyílt szájjal bámulta a kezem. Aztán megrázta a fejét, és kiszállt. Én is kiszálltam.

- Ez... nem lehetséges. Te ember vagy! - mondta értetlenül, mire én megrántottam a vállam.

- Ez nem olyasmi, amit meg tudnék határozni. Nagyon gyorsan regenerálódik a testem - mondtam, miközben megvontam a vállam. Aztán felnevetett, mire én meglepődve néztem rá.

- Ezt figyeld! - kacsintott rám, majd odament egy útszéli fához. Körülnézett, de én sem láttam senkit sem. Aztán belemarkolt a fa törzsébe, és egyszerűen kidöntötte a fát. Éreztem, hogy a szemeim kidüllednek, és alig kapok levegőt.

- A francba! Ez csúcs! - nyögtem ki, majd Nessie-vel egy pillanatig egymást néztük, aztán felkacagtunk. Két különleges különc.

- Beszélnünk kell a családommal! - közölte, mire én megráztam a fejem.

- Nem Nessie. Nem bírnám ki, hogyha még több ember tudna róla - ráztam a fejem, mire cinkosan hunyorgott rám.

- Ember? Oh, nem. Egy ember sem tud rólad. Mond Mary, a családomban és bennem nem találtál valami furát, vagy egyformát ahhoz képest, hogy nem vagyunk vérrokonok? - kérdezte, mire az én agyam sebesen működésbe lépett.

- A fehér és hideg bőr... az arany színű szemek... a szépség... - suttogtam, mire Nessie rábólintott.

- Mik vagytok ti? - kérdeztem, mire ő most hirtelen kényelmetlenül félrenézett.

- Nem emberek, habár emberségesebbek azoknál, akik még a fajunkhoz tartoznak. Haza kell mennünk, és otthon elmagyarázunk mindent! - mondta, mire beugrottunk a kocsiba, és farolva megfordultam. A gázra léptem, és jócskán túlhaladta a mutató a 150-et. A házhoz érve odaszaladtunk a verandára, és szinte berobbantunk a házba. Mindenki ott volt a nappaliban, ami egy kissé elvette mindkettőnk önbizalmát.

- Mi a baj? - pattant fel Edward, mire Nessie legyintett.

- Semmi. El kell mondanunk Marynek, hogy mik vagyunk! - közölte legjobb barátnőm, mire láttam, ahogy mindenki félve, majd megrovón néz ránk.

- A fenébe! Mit látott? - kérdezte Rosalie, mire felkuncogtam.

- Nem volt semmi, ahogy kitépett egy fát - jegyeztem meg, mire Ness oldalba bökött.

- Au! Ez fájt, és be is lilult! - mondtam, mire Nessie felnevetett.

- Ugyan már! - mondta, mire én csak felsóhajtottam.

- Ezt miért kellett Renesmee? - állt fel Edward, de mielőtt még leszídta volna, beálltam kettejük közé.

- Én kezdtem, szóval ne őt maceráld! - mondtam, miközben Edward szemébe néztem. Az lassan aranyból feketére színeződött, amit ámulva figyeltem. - A szemed... - suttogtam, mire Edward felmordult, és fel-alá kezdett járkálni.

- Elég. Mindenki! Üljetek le, és hallgassuk meg Nessie-t! - mondta Carlsile, mire leültem Emmett és Nessie közé. Mikor Edward is leült a felesége mellé, a szőke férfi folytatta. - Gyerünk kicsim, mond el mi történt.

- Mi épp a határnál voltunk, amikor túl erősen megböktem Maryt. Tényleg nem akartam, de elfeledkeztem magamról. Ő... khm... szóval meg sem érezte. Egy ideig csendben voltunk, de aztán leállította a kocsit, és elővett egy kést... - akadt el Nessie.

- Nessie, kérlek hozz egy olyan rongyot, ami már nem kell nektek - kértem, mire elszaladt, majd vissza is tért egy törülközővel. A bicskám megint elővettem.

- Ne vegyetek levegőt! - mondta gyorsan Nessie, amit nem értettem, de aztán amikor biztosak voltunk benne, hogy senki sem lélegzik, megint felvágtam a tenyerem. Fel sem szisszentem, mivel a fájdalomküszöböm elég magas lett az idők folyamán. Gyorsan letöröltem a vért a kezemről, és az egész Cullen család szeme láttára forrt össze a kezem. Óriási szemekkel néztek rám, én pedig csak a kezem bámultam. Nessie elvette tőlem a törülközőt, majd befújt valami parfümmel. A törülközővel eltűnt, aztán amikor visszatért, újra vettek levegőt a szobában lévő emberek. Nem emberek, mert egy ember nem bírná több percig levegő nélkül.

- Nem semmi! - jegyezte meg Emmett, mire mosolyogva néztem fel rá.

- Ja - motyogtam.

- Ez... hogy? - kérdezte Carlisle, mire felsóhajtottam és beszélni kezdtem.

- Tizenhét éves voltam, amikor a szüleimmel egy estélyről tartottunk hazafelé. A kocsi kereke kitört egy mély gödörben, és én kiestem belőle. Nagyjából tíz méterre a kocsitól álltam meg, és a combomon szétszakadt ruhám alatt láttam, hogy egy mély sebet szereztem. Nagyon vérzett, és biztos voltam benne, hogy meghalok. De akkor a szemem láttára összeforrt a seb, és fájdalmat sem éreztem már. Felálltam, és elrohantam. Nem mehettem haza, hisz mivel magyarázom meg a rengeteg vért a ruhámon egyetlen seb nélkül? - kérdeztem ironikusan, de Nessie simogatása a hátamon, erőt adott.
- Fogalmam sem volt, mihez kezdjek, de aztán végül elhatároztam magam. Éjszaka hazaosontam, és összeszedtem néhány dolgomat. A lovászfiú ruháiból vettem kölcsön pár darabot, és azokat vettem fel. A szüleim sohasem találtak meg, és soha nem tudták meg, hogy mi lett velem - mondtam, miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- A kikötőbe mentem, és egy kedves öreg halász megengedte, hogy vele tartsak. Végül nagy nehezen eljutottam Spanyolországba. Évekig ott éltem, majd Angliában és Portugáliában. Sohasem hagytam el ezt a három országot. Nagyjából egy hónapja úgy döntöttem, ideje változtatni. Egy kisvárost kerestem, ami elég eldugott és elég közel van a parthoz. Így kerültem Forksba - szipogtam. Csend volt, teljes csend. Aztán végül Carlisle szólalt meg.

- Mary, azt mondtad évek teltek el, de te még most is alig tűnsz többnek tizenhétnél - mondta, de a megállapítást nyilvánvalóan kérdésnek szánta.

- Carlsile, a kocsi amiről beszéltem, egy lovaskocsi volt. Én 1784 októberében születtem - mondtam, mire felhördültek.

- Öregasszony - kuncogott Nessie, én pedig szorosan megöleltem őt.

- Hűha... Itt mindenkinél idősebb vagy, kivéve Carlisle-t - jegyezte meg Emmett, mire kikerekedett szemekkel néztem a szőke dokira.

- Azta... - motyogtam, mire felkuncogtak.

- Tehát nem öregszel, és a tested hihetetlenül gyorsan regenerálódik - foglalta össze Jasper.

- Igen, bár van még pár más dolog - mondtam, és kíváncsian néztek rám - Nem kaphatok el semmilyen betegséget. Legyen az rák, AIDS, vagy akár egy kis influenza. A szervezetem követeli a táplálékot, de máshogy használja fel a tápanyagokat. Ezért nem öregszem, gondolom. Ami viszont elég furcsa, hogy a testem bizonyos dolgokban viszont ugyan úgy megöregedett mint bármelyik másik ember - mondtam, és nagyon komor lettem az utolsó mondatom közben. Egy hideg kéz csúszott az enyémbe, és lenézve megláttam, ahogy Esme előttem ül, és a kezem szorongatja. Erőt merítettem a tekintetéből, és folytattam. - Sohasem lehetek már terhes. Khm... nekem nagyjából ötven éves korom óta nincs meg, így gyakorlatilag meddő vagyok - suttogtam, és hulla csend vett minket körül.

- A francba - káromkodott valaki halkan. Én csak félig sírva, félig nevetve felhorkantottam.

- Na ja - nyögtem ki. Aztán most pedig én néztem rájuk kíváncsian. - Ti most már mindent tudtok rólam. Szóval, annyit felfedeztem, hogy valami nem stimmel veletek. Nessie általában egészen emberi, de neki is vannak furcsa dolgai. Ti pedig... a hófehér hideg bőr, az aranyszínű szemek, a szépség...

- Ha! Tudtam én! - szólt közbe Emmett, de a többiek csak lehurrogták.

- ... szóval? Mik vagytok ti? - kérdeztem, mire Nessie megköszörülte a torkát. Szóval tőle fogom megtudni. Ránéztem, és kicsit félve nézett a szemembe.

- Mary, mi nagyon gyorsak és erősek vagyunk. Hidegek, és természetfelettien szépek. Nem öregszünk meg sohasem. Enni sem láttad egyikünket sem, csak engem. Ez azért van, mert én félig ember vagyok. Mire tippelsz? - kérdezte, én pedig erősen törtem a fejem. Aztán beugrott valami. Tágra nylít szemmel néztem végig rajtuk.

- Vámpírok... - sutogtam, és amikor Nessie félve rábólintott, felkuncogtam. Úgy néztek rám mintha elment volna az eszem. - Nos, tuti csak nekem van oylan szerencsém, hogy egy olyan városba költözök, ahol még furább szerzetek élnek, mint én - jegyeztem meg. - Vámíprok. Fuh, oké. Ez azért tök szuper nem? Mármint úgy értem, néha jó lehet olyan gyorsnak és erősnek lenni - mondtam, mire Emmett felnevetett. A többiek is mosolyogtak. Nessie meg szorosan megölelt.

- Köszönöm! - súgta a fülembe, mire én elvigyorodtam.

- Ugyanmár! A különcök tartsanak össze! - mondtam mire felnevetett.

- Mary, el kell neked mondanom, hogy a közelünkben nagyon nagy veszélyben vagy. Bár mi csak állatok vérét isszuk, és jó az önuralmunk, nem kizárt, hogy valamelyikőnk elveszíti a fejét - mondta Carlisle, de amikor meglátta a mosolyom megakadt.

- Igen, ez nekem is eszembe jutott az előbb, de melyik másik ember lenne a közeletekben nagyobb biztonságban, mint egy olyan, aki gyakorlatilag másodperceken belül regenerálódik bármilyen sérülésből? - kérdeztem, mire csak felsóhajtott, és beleegyezően rábólintott. Ekkor viszont Nessie felkuncogott, és már csak arra eszméltem fel, hogy a kezemnél fogva húz ki a házból.

- Most meg hová akarsz menni? - kérdeztem meglepődve, de ő csak rámvigyorgott.

- Szerinted? Ha a vámpírokat ilyen jó bulinak találtad, akkor nem tudom mit fogsz szólni a La Push-i srácokhoz.

Értetlenül hagytam, hogy benyomjon a kocsiba, majd ő is beszállt mellém.

- Ezt meg hogy érted? - néztem rá.

- Majd meglátod. Most pedig irány First Beach! - kiáltotta, én pedig már indítottam is. Azt hiszem, egy nap ennyi furcsaságot sohasem éltem még át, és valami azt súgta, hogy ez még csak a kezdet...