2. Legjobb barátnő
Egész nap folytatódott a sugdolózás és a bámészkodás, de minket nem érdekelt. Nessie mesélt nekem a családjáról, a barátjáról, aki egyébként már a vőlegénye, amin nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalon már ilyen komolyan gondolják a dolgot. Persze a sráccal, bizonyos Jacob Blackkel még nem találkoztam, de már nagyon kíváncsi voltam rá. Én elég szűkszavúan nyilatkoztam, csak annyit mondtam, hogy a szüleim meghaltak, majd ide költöztem. Nem arról volt szó, hogy nem bíztam benne, de senki sem tudhat arról, hogy mit tudok. Az ő biztonságuk érdekében.
Mivel mindkettőnknek négy óránk volt, nem maradtunk ott ebédelni, hanem el akartunk menni valahova enni. Aztán a parkolóban megálltunk a kocsimnál.
- Engem Emmett hozott be reggel, mert most itthon vannak egy ideig. Ha gondolod mehetünk hozzánk is, mert Esme mindig egy rakás kaját csinál - ajánlotta, én pedig megrántottam a vállam.
- Oké. Felőlem mehetünk. Otthon úgy sincs semmi most - válaszoltam, majd bepattantunk a kocsiba. Indítottam, és a gázra lépve kiszáguldottunk a parkolóból.
- Elképesztő ez a kocsi. Nagyon tetszik - mondta, én pedig elmosolyodtam.
- Köszi. Ő a gyengém. Ez a kocsi egy kincs - mondtam, miközben érzelmesen megsimogattam a kormányt. Ness felkacagott, és én vele együtt nevettem. Elmentünk a házam előtt, és örömmel vettem a kedves szavakat amit Nessie mondott róla. Egy erdei útra kanyarodtam be, majd még jó két mérföldet mentünk befelé. Végül egy kis füves részhez értünk, és nekem tátva maradt a szám. Egy három emeletes fehér villa tárult a szemem elé. Az egyik oldal teljesen üvegből volt, és engem azonnal elbűvölt az egész ház.
- Azta... - nyögtem ki, mire Nessie felnevetett. Én pedig nevetve meglöktem kicsit, de ő csak még jobban kinevetett.
- Na! Most mit röhögsz? - kérdeztem, miközben teljesen tanácstalan fejet vágtam. Csak még jobban kacagott, mire én is felnevettem. Lassan kiszálltunk a kocsiból, még mindig vigyorogva. A tetőt leengedve hagytam, és a táskám pántját pedig féloldalasan átraktam a másik vállamra.
- Gyere már! - kapta el a kezem, és a kocsikulcsot épphogy el tudtam tenni. Behúzott a hatalmas házba, én pedig ámulva lestem körbe.
- Nessie, te vagy? - kérdezte valaki, és amikor odanéztem egy nagyon jó pasival találkozott a tekintetem. Magas volt, és nagyon izmos. Rövid fekete haja, és arany szemei pedig gyönyörű vonásaival káprázatos összhangot adtak.
- Hű... - motyogtam halkan, mire a fiú felnevetett. Öblös, mély nevetése egy medve brummogására emlékeztetett.
- Szia Em! Mary, ő itt Emmett. Emmett ő itt Mary, a barátnőm! - mutatott be minket Nessie. A srác a kezét nyújtotta, amit bátran megfogtam. Elvigyorodott amikor a jéghideg keze hozzám ért, de semmi különös nem történt. Jó pasi, de ennyi.
- Hali! - köszöntem, mire még szélesebb lett a vigyora.
- Nocsak Nessie. Kinek hoztad? Egy kis csemege? - kérdezte, miközben felnevetett. Nessie csak bocsánatkérően nézett rám, majd megrázta a fejét. Én odaálltam a nagydarab emberke elé, és a fejem búbja kábé az álláig ért, szóval jól fel kellett néznem. Kaján vigyorral nézett rám, mire megszólaltam.
- Kell egy monokli szupersztár? - kérdeztem teljesen komolyan, mire egy pillanatra megdöbbent, de aztán harsogó nevetésben tört ki. Ness és én egymásra vigyorogtunk, majd lepacsiztunk.
- Nem semmi a csaj. Oké, meggyőztél Mary. Üdv, nálunk! - közölte, majd a fejét rázva, és még mindig nevetve ment a nappaliba. Hangosan kifújtam a levegőt, aztán Ness elkapta a kezem és elindultunk a nagydarab poéngyáros után. Az egész ház kellemes bézs és fehér színben pompázott, és nekem nagyon tetszett.
- Emmett? A többiek hol vannak? - kérdezte Nessie, miközben a táskáját levágta a srác mellé. Az a tévét leste, amiben épp egy meccs ment.
- Rose baby és Alice vásárolni, Carlisle a kórházban, Edward és Bella a rétükön, Jazz... izéé... kirándulni, Esme pedig főz a konyhában, és a kutyád ma még nem volt itt - mondta, mire Ness egy puszit nyomott a fejére, aztán elindultunk a konyha felé. A táskám én is Emmettnél hagytam.
- Bírom Emmettet - közöltem, mire Nessie kuncogni kezdett.
- Ne tegyél ilyen elhamarkodott kijelentéseket. Itt a falnak is füle van - mondta, mire esküszöm hallottam Emmett nevetését a nappaliból.
A konyhából mesés illatok jöttek, azt hiszem lasagne, amit különösen imádok. Bent pedig egy gyönyörű nő ügyködött, és a szeme ugyanolyan arany színű volt mint Emmettnek, és a bőre is hófehérnek tűnt, csakúgy mint a nagy mackóé.
- Sziasztok lányok! - köszönt kedvesen, nekem pedig egyből az jutott róla eszembe, hogy az anyukám is így mosolygott rám mindig.
- Jó napot Mrs. Cullen! - köszöntem illedelmesen, mire lágyan elmosolyodott.
- Tegeződhetünk kincsem, nem vagyok még olyan öreg. Csak Esme - mondta, mire én is elmosolyodtam. Annyira szeretetre méltó nő volt. A kisugárzása, a szemei melegek és gyengédek. Hirtelen meg akartam ölelni, amit helyettem őt tett meg. Meglepődtem, de igazán jól esett.
- Én Mary vagyok - mondtam miután elengedett.
- Na mi az ebéd mam.. mármint Esme? - kérdezte Nessie, és az én figyelmem nem kerülte el a nyelvbotlás. Mama? Hát ez aranyos.
- Lasagne. Remélem szereted, Mary? - kérdezte Esme, én pedig bólintottam. Két nagy tányérral szedett nekünk, és kaptunk egy-egy nagy pohár narancslevet is. Próbaképp bevettem egy falatot a számba, majd majdnem felnyögtem a boldogságtól. Isteni volt! A hús omlós és lédús, míg a tészta lágy és jól átsült.
- Hmmm... istenem. Esme ez csodálatos! - mondtam őszintén, mire Nessie felkuncogott. - Csodálom, hogy nem híztál el ilyen koszt mellett - jegyeztem meg, mire felnevetett.
- Örülök, hogy ízlik édeseim - mondta Esme, és megsimogatta a hajunk, majd otthagyott minket.
- Most nagyon boldoggá tetted - jegyezte meg Nessie. Félig teli szájjal. Felnevettem, amikor kiesett egy darab a szájából. Igazából úgy nevettem, hogy majdnem félrenyeltem egy falatot. Miután lenyugodtam, és ittam egy korty üdítőt megrántottam a vállam.
- Csak az igazat mondtam. Kedves volt. Igazából anyukámat juttatta eszembe. Van egy olyan érzésem, hogy Esme-t nem lehet nem szeretni - mondtam, mire valaki felnevetett az ajtóban. Odanéztem, és megláttam egy lányt és egy fiút. A fiú haja bronzvörös volt, akárcsak Nessie haja, szóval akkor ő lesz Edward. A lány barna hajú és arany szemű volt, akárcsak Edward, Emmett és Esme, de ezt már elkönyveltem egyfajta jellegzetességnek. Lefogadom, hogy Alice, Rosalie és Jasper szeme is aranyszínű lesz. Erre mintha Edward visszafojtotta volna a nevetését. Nem értettem mi baja, így inkább a bemutatkozás mellett döntöttem.
- Sziasztok. Mary vagyok! - mondtam, mire ők is beljebb jöttek. Bella megpuszilta Nessie-t, majd Edward is adott egyet a hajára. Annyira szeretőnek tűnt az egész család.
- Én pedig Bella, Edward pedig a férjem. Örülök, hogy találkoztunk Mary! - mondta, mire én boldogan elmosolyodtam. Szimpatikusak, gondoltam. Edward erre csak kissé hitetlenül megrázta a fejét.
- Én is örülök, Mary! - mondta Edward, mire rámosolyogtam. Ekkor futott be a szupersztár. Edward felkuncogott, de amikor kérdőn néztem rá, csak megrázta a fejét.
- Áh, harcias kisasszony is itt van még? - kérdezte, mire csak megforgattam a szemem.
- A monokli nem fenyegetés volt plüssmackó. Ígéret - vigyorogtam rá, mire mindenki felnevetett, kivéve Emmettet.
- Na erről beszéltem Eddy! Mindenki a kicsit bántja - biggyesztette le a száját, és mi Nessie-vel már egymásnak dőlve nevettünk.
- Sziasztok srácok! Kié az a szép mercedes a ház előtt? - jött be egy szőke férfi, akinek arany szeme volt természetesen. Nagyon szépnek tűnt, akárcsak a többiek. Aztán meglepődve nézett rám.
- Maryé, Carlisle. Mary, ő itt Carlisle és fordítva - mondta Ness, én pedig mosolyogva kezet fogtam a meglepett férfivel. Az ő keze is jéghideg volt. Szegényeknek elég rossz lehet a vérkeringésük... Edward megint bámul. Ki fogom nyomkodni a szemét... Erre meg elkezdett röhögni. Hangosan nevetett, mire én egy kicsit elgondolkoztam. Senki sem szólalt meg, és csak én gondoltam valami olyasmit amin nevetni lehetett... Ekkor viszont lecsillapodott, és Bellát elhúzva otthagytak minket. Fejcsóválva néztem utána.
- Na jó, menjünk tanulni - tápászkodott fel Nessie, ami kicsit nehezen ment, mert mind a ketten telekajáltuk magunkat. Végül a nappaliig jutottunk, és ott egymásnak dőlve elterültünk a kanapén. Ekkor robbant be a nappaliba két nagyon szép lány. Az egyik szőke volt és magas, szoborszépsége pedig teljesen elbűvölt. A másik fekete hajú és alacsony, de kecsesebb a legprofibb balett táncosoknál is.
- Szia Mary! - mondta Alice vigyorogva, mire rámosolyogtam.
- Sziasztok! Mary, ők itt Rose és Alice. Lányok, őt itt Mary a barátnőm - közölte velük Nessie, mire boldogan mosolygott rám mindkettő. Mögöttük pedig ekkor lépett be egy hullámos hajú, szőke srác.
- Sziasztok! - köszönt, majd a tekintete rám villant. - Óh, szia - mondta meglepetten, mire én csak intettem neki egyet. Akkor ő lesz Jasper.
- Tanulni kéne - fújtam egy nagyot. Nessie meg rám dőlt. - Le foglak hányni - néztem rá vigyorogva. Ő sunyin nézett fel rám.
- Nem mered - jegyezte meg, de nem volt olyan biztos a hangja. Erre csak megforgattam a szemeim, és megcsikiztem. Ő kacagva borult le a kanapéról, és támadásba akart lendülni, de én a kanapé háttámlájára támasztottam a kezeim, és kézen állva átlendültem a kanapén.
- Hűha... - mondta Nessie, majd hozzám vágott egy párnát. Elhajoltam, így az nekivágódott mögöttem egy vázának. Mielőtt az leesett volna, elkaptam és visszaraktam az asztalkára.
- Hat évig tornáztam, és három évig táncoltam. Jók a reflexeim - közöltem, mire csak lemondóan felsóhajtott, és visszazuhant a kanapéra. Én meg "véletlenül" pont rádőltem. Felnyögött, én pedig kuncogni kezdtem.
- Kösz - mondta, mire felsóhajtottam. Ekkor viszont Emmett kezdett el röhögni. Felnéztem, és az egész család minket nézett, ahogy egymáson fekszünk.
- Az a váza antik darab. Ne törjétek el - mondta Esme, de a dorgáló megjegyzés mégsem volt olyan komoly. Felültünk, majd Nessievel egymásra néztünk.
- Ő volt! - mondtuk, miközben egymásra mutattunk. Ezen már mindenki felnevetett, és észrevettem, hogy nagyon örülnek nekem. Bella és Edward főleg. Komolyan ennyire kiközösítették volna Nessie-t? Azok a szemét vidéki népek. Örültem, hogy rátaláltam erre a leányzóra, mert igazán hasonlított a stílusa az enyémhez, plusz nagyon kedves családja van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése