Lehetetlen - 5. fejezet

Hm... összegyűlt a 10 komi, sőt! Ezért itt az új Lehetetlen fejezet is. Hihetetlen milyen rendes vagyok. Ragyogás és Lehetetlen friss is egy napon. :D Puszi, Lana

5. fejezet: Vallomás és a Denalik

A sziklaugrás és a vadászat nagyon jól sikerült, és miután letudtam az őrjáratot is, hazafutottam. A fák között felöltöztem, és úgy léptem ki a ház előtt lévő fűre. Ekkor vettem észre, hogy egy ezüst színű volvo áll a kocsim előtt. Mélyet sóhajtottam, hisz pontosan tudtam, ki az. Odasétáltam a kocsihoz, és a vezető oldalán nekidőltem az autónak. Mellettem kinyílt az ajtó, és Edward szállt ki a kocsiból.

- Szia - köszönt halkan, mire felsóhajtottam. Utáltam az egész bevésődést, amiért már csak a hangját hallva is elárasztott a melegség. Felnéztem az eléggé nyúzott arcára, és elmosolyodtam.

- Kialvatlannak tűnsz - jegyeztem meg humorosan, mire elmosolyodott.

- Oh, igen tudom. Majd beveszek rá valamit - felelte miközben mosolygott. Percekig csak csendesen álltunk a kocsijának dőlve, amikor megszólalt.

- Carlisle mindent elmondott a bevésődésről - mondta szinte csak suttogva, mire én hangosan felsóhajtottam.

- Na igen. Szeretnéd, ha bocsánatot kérnék? Csak azért, mert megteszem, de azt tudnod kell, hogy ezt nem lehet szabályozni - mondtam, mire megrázta a fejét.

- Te akarsz bocsánatot kérni? Ez annyira jellemző rád! Nekem kellene! Sajnálom... Kérlek... Nagyon kérlek! Bocsáss meg nekem Bella! - kérlelt suttogva, miközben szorosan magához húzott. Nem tudtam mit mondjak. Bevésődtem ebbe a fiúba, akit fél év elteltével sem tudtam elfelejteni. Akit a mai napig szeretek.

- Miért kérsz bocsánatot? - kérdeztem halkan, mire zavartan nézett a szemembe.

- Akkor hazudtam neked Bella. Nem volt egy szó sem igaz abból, amit ott mondtam az ösvényen. Megtörtént az amitől a legjobban féltem. Az, hogy a családom valamelyik tagja rád támad. Iszonyatosan féltettelek és még most is nagyon féltelek. A létezésem egy merő üresség volt nélküled. Nagyon szeretlek Bella! - mondta komolyan, és tudtam, hogy nem hazudik. Éreztem, hogy az igazat mondja, de nem tudom egyik pillanatról a másikra kinyitni a szívem neki.

- Nekem... idő kell. Ha bebizonyítod, hogy mindent komolyan gondolsz, és visszaszerzed a bizalmam, akkor majd megbocsátok. Addig... bizonyíts! Egyébként pedig újra meg kell ismernünk egymást, főleg neked, mert én már nem az a Bella vagyok akit fél éve itt hagytál Forksban. Holnap megbeszéljük, nálatok. Rendben? - kérdeztem, de a torkomat fojtogatta a sírás. Annyira meg akartam neki mondani, hogy szeretem, de nem tehettem meg. Még nem. Többször nem bírnám ki, ha elhagyna, ezért muszáj kicsit védenem magam. Láttam, hogy egy kis csalódottság, de főleg elszántság van a szemében. Elmosolyodtam, és végigsimítottam az arcán. - Holnap találkozunk! - súgtam a fülébe, majd megpusziltam az arcát. Ő mély levegőt vett, és végigsimított a hátamon. Gyorsan hátrébb léptem, majd lassan elhátrálva tőle bementem a házba.

***

A Cullen ház melletti erdőben öltözködtem éppen. Mivel hétvége volt, én szabadnapos voltam őrjárat ügyben is, és ilyenkor vasárnap, Embry és Quil tartotta a frontot. Nem tudtam nem izgulni amiatt, hogy ma megint láthatom Edwardot. Felkapkodtam a ruháim amit a számban hoztam, de sajnos csak későn jutott eszembe Emmett. Igaz, a falkában az volt a lényeg, hogy minél kevesebb ruhát keljen magunkkal vinni, nem tudtam, hogy a Cullen család mennyire tolerálja ezt. Mindenesetre egy bikinit és egy nagyon rövid farmernadrágot cipeltem el egészen idáig. Amikor kiléptem a fák közül, nem jött ki senki. Tudtam, hogy Alice nem lát engem, és már amúgy is eléggé kiismertem magam a házban.

A verandára fellépve észrevettem valami szokatlant. Öt idegen vámpír illatát éreztem, de nem bűzlöttek az emberi vértől. Kicsit megkönnyebbültem, de azért kíváncsi is lettem. Beléptem a házba, és a nappali felől nevetést, izgatott beszélgetést hallottam. Beljebb mentem, és amikor beléptem tizenegy arany szempár nézett rám.

- Sziasztok! - köszöntem, de ekkor már két erős kar ölelt át. Én megadóan simultam Edward karjaiba, ő pedig végig simított a hátamon és a hajamon. Homlokon csókolt, majd elengedett. - Szia... - köszöntem halkan, mikor belenéztem gyönyörű aranybarna szemeibe.

- Szia - mondta, aztán végignézett rajtam. Felül semmi más nem volt rajtam, csak a bikinim felső része, ami szinte vonzotta a szemeit. KIcsit elpirultam, amit ő mosolyogva vett észre. A szemei annyira csillogtak, és boldogan fénylettek.

- Bella! Mintha kicsit alul öltözött lennél! - nevetett fel Emmett. Csak nyelvet nyújtottam rá, majd kinéztem az ablakon. Az idő borús volt, és nagyjából tíz fok lehetett. Hülye képet vágva Emmettre néztem.

- Nem mondod? Pedig nekem strandidőnek tűnik - mondtam, amire szinte mindenki felkuncogott, míg Emmett csak vigyorgott.

- Meg fogsz fázni édesem! - jött oda Esme és megölelt. Elnevettem magam.

- Nehezen. Már mondtam, a testem 45 fokos Esme - forgattam a szemeim, mire kíváncsian néztek rám. - Farkasos dolog, így valószínűleg sohasem fogok megfázni vagy megbetegedni - mondtam, mire értőn bólintottak.

- Eleazar Denali vagyok, és ők a családom! A feleségem Carmen, a lányok pedig Tanya, Irina és Kate - állt fel egy férfi az újak közül. Szépen bemutatott mindenkinek, én pedig kezet fogtam velük. A Tanya nevű lány olyan rosszindulatúan nézett rám, hogy nem is nyújtottam neki kezet.

- Jó napot! A nevem Isabella Swan, de inkább csak Bella - feleltem, ők pedig mosolyogva bólintottak. Hallottam, ahogy valaki felhorkan. Odanéztem, és Tanya fintorát még épp sikerült elkapnom.

- Már megbocsáss, valami problémád van? - kérdeztem, mire ő talpra ugrott.

- Probléma? Csak az van itt. Kezdjük veled! - mondta dühösen, mire mindenki rémülten nézett rám. Edward volt az egyetlen, aki mögém lépett és egy halk morgást hallatott.

- Tanya! - kiáltott fel méltatlankodva Eleazar, Carmen, Irina és Kate egyszerre. A dühös vámpírlány oda sem figyelt rájuk.

- Tulajdonképpen mi a bajod velem, édesem? - léptem közelebb, mert utálom ha lekezelnek és gyengének néznek.

- Te csak ne édesemezz itt nekem! És, hogy mi a bajom? Nos, a förtelmes kutyaszagon és a lihegéseden kívül semmi bajom veled blöki! Hozzá ne merj nyúlni még egyszer az én Edwardomhoz! - morgott rám, én pedig rémülten néztem rá. Persze a fene se ijedt meg tőle... Figyelmesen végignéztem Edwardon, aki nagyon csúnyán nézett Tanyara. Okoskodó fejjel fordultam vissza a lány felé.

- Bocsi, de nincs ráírva a neved! - vetettem oda neki, és már egyfolytában morgott. Emmett felnevetett, és valami olyat mormogott, hogy "csajbunyó". Én viszont hátat fordítottam neki, és a lépcső felé kezdtem lépdelni. - Alice, adnál nekem valami felsőt? - kérdeztem, de akkor meghallottam Tanya morgását. Valami erősen elkapta a karom, és irdatlanul megszorította. Szinte éreztem, ahogy az ízületeim szétroncsolódnak. A szám összeszorítottam, és a fogaim között szűrtem ki a szavakat.

- Engedj el, vagy nagyon megbánod! - láttam, ahogy a többiek felénk mozdulnak, de én felemeltem a másik kezem, ezzel megállítva őket. Már nagyon remegtem.

- Most megijedtem, te kis ribanc - susogta, és nekem erről rögtön Viktoria jutott eszembe. Nem akartam többé olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. A kezem ökölbe szorult, és teljes erőmből behúztam egyet Tanyanak, ami azért nem kevés. Ő eltántorodott tőlem, és amikor felegyenesedett már kapta is a következőt. Dühösen morgott és vicsorgott rám, és mivel félig emberi erővel semmire sem megyek, átváltoztam. A ruháim cafatokra szakadtak, és mivel Tanya nem volt valami magas, négy lábon egy magas voltam vele. Folyamatosan morogtam, de őt gyorsan lefogták a Denaliak. Egy kis kezet éreztem az oldalamnál, és amikor elfordítottam a fejem, Alice szemeivel találtam szemben magam. Megnyaltam az arcát, mire ő megsimogatta a fejem.

- Nyugalom lányok! - szólt ránk Jasper. Én csak dühösen szuszogtam, de közben megpróbáltam Alice kedves simogatására koncentrálni. Éreztem, hogy a pajzsom is kiengedtem egy kicsit, azért tudott csak Alice közel jönni hozzám. Ő alatta volt. Erősen koncentráltam, és Edwardra néztem, ő valami hihetetlen csillogással a szemében nézett rám.

- Vigyétek innen, hogy vissza tudjak változni! - szóltam Edwardra gondolatban, ő pedig csodálkozva nézett rám. - Edward! - nyomatékosítottam, mire rögtön mozdult.

- Persze! Srácok, vigyük ki Tanyat, mert Bella addig nem akar visszaváltozni - mondta, mire az összes fiú, elhagyta a házat, miközben Emmett és Jazz kivitték Tanyat. Én elléptem Alice mellől, majd a kanapé mögé állva visszaváltoztam. Rose kuncogni kezdett, és rájöttem, teljesen meztelen vagyok. Kate egy plédet dobott felém, ami eddig a kanapén volt. Gyorsan magam köré csavartam.

- Öhm.. köszönöm, és sajnálom! - mondtam, de amikor kinyújtottam a karom, felszisszentem. Esme és Alice rögtön mellettem termettek.

- Ez nagyon csúnya Bella! - morogta Alice, és láttam rajta, hogy elég dühös. Megnéztem a karom, és a bal bicepszem kék és lila volt. Máris gyógyulásnak indult, de azért még kell néhány perc neki.

- Áh, ez semmiség. Alice akkor kaphatnék valami ruhát? - kérdeztem, mire minden lány felnevetett, és Alice bólintott. Ekkor lépett be Carlisle.

- Itt meg... Bella! - nézett rám nagy kerek szemekkel.

- Szia Carlisle! - köszöntem, majd elindultam Alice és Kate társaságában az emeletre. Közben hallottam, ahogy Carmen és Esme elmagyarázzák a történteket neki. Gondolom, most végzett a kórházban.

A lányokkal bementünk Alice szobájába, ott is a hatalmas gardróbba. Alice töprengő fejet vágott, miközben végignézett rajtam.

- Nem adok rád semmi drága cuccot, mert ki tudja Tanya mikor húzza ki újra a gyufát nálad - rázta a fejét, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam. Akkor semmi selyem és estélyi ruha. Hála az égnek! Kate felkuncogott, és elővett nekem egy farmer térdnadrágot, meg egy sima fehér felsőt. Alice addig egy melltartót és egy bugyit szedett elő nekem, majd magamra hagytak felöltözni. Amikor készen kiléptem a gardróbból, Alice egy fehér tűsarkút nyomott a kezembe. Hatalmas kiskutyaszemekkel nézett rám. Felsóhajtottam, és felvettem.

- Szuperül nézel ki Bella! - mondta Kate, én pedig elmosolyodtam.

- Köszi - néztem rá kedvesen, igazán pozitív kisugárzása volt ennek a lánynak. Ekkor viszont kopogtak az ajtón.

- Gyere apa! - szólt ki Alice, mire Carlisle egy tekercs gézzel belépett. Ránéztem, mire csak fejcsóválva felhajtottam a karomon a tapadós póló ujját. Carlisle komor arckifejezéssel bekötözte, de előtte még megnyomkodta, és az eléggé fájt, de egy szót sem szóltam.

- Ez nagyon csúnya Bella - mondta ő is, mire csak megráztam a fejem. Nem mondtam, hogy húsz perc múlva még csak nyoma sem lesz. Majd meglepődnek. Miután rátekerte az egész tekercset a felkaromra, lementünk. Mindenki a nappaliban ült, és Tanya Emmett és Jasper között foglalt helyet. Kedvesen rámosolyogtam, és leültem Edward mellé. Rám vicsorgott, de nem ugrott nekem.

- Bella, péntek este azt mondtad, hogy Victoria problémákat okoz Seattle környékén. Utána néztetek? - kérdezte Carlisle, mire én csodálkozva néztem rá.

- Hát nem is mondtam? - kérdeztem inkább csak magamtól, de mindenki hallotta.

- Mit? - kérdezte Jasper.

- Öhm... srácok Victoria csak okozott problémákat. Már nem fog, mivel meghalt - mondtam, mire megdöbbenve néztek rám.

- A falka? - kérdezte Alice, mire csak megráztam a fejem.

- Nem. Jó, elmesélem. Egyik nap épp hazafelé mentem, amikor vámpírszagot éreztem a házunknál. Csak úgy bűzlött az emberi vértől! Tudtam, hogy ki az, mivel Laurentnek jóval előbb annyi lett. Berohantam a házban, és apám a földön feküdt eszméletlenül. Gondolom az a szuka leütötte. Aztán előjött Victoria. Gúnyolódott velem, aztán felkent a falra. Ameddig csak bírtam, emberi alakban maradtam, de aztán átváltoztam, amit nem kis megdöbbenéssel fogadott. A házból kirontva az erdőbe rohant, én meg utána. Teljesen felhergelt azzal, hogy bántotta apámat. Végül utolértem, és sikerült leszednem egy karját. Eléggé vérszomjas lett emiatt, ezért teljesen elvesztette az eszét. Harcoltunk, és egyszer majdnem összeroppantott, de Jacob, Paul és Sam heteket töltöttek a kiképzésemmel, így kitértem előle. Végül ő járt pórul és letéptem a fejét. Akkor ért oda a falka, és ők tüzet raktak. Azt hiszem ennyi. Én öltem meg őt - meséltem lelkesen, mire Emmett felnevetett.

- Ezt nem tudom elhinni! Nem hiszem el, hogy lemaradtam erről! - nevetett, mire csak megforgattam a szemeim. Ekkor Edward megfogta a kezem, én meg kicsit megszorítottam, mivel a szemei éjfeketék voltak. Dühös volt. Lágyan megsimogattam az arcát.

- Edward? Létszíves figyelj rám! Nem lett semmi bajom látod? Jól vagyok - nyugtattam, mert az egész teste megfeszült, és tombolt benne a harag. Végül a szemembe nézett, és szorosan magához ölelt. Amikor kicsit hátrébb húzódtam, már újra borostyán színűek voltak a szemei, bár nem úsztak tiszta világos arany színben.

- Ha még élne, apró darabokra tépném, amiért egyáltalán megfordult a fejében, hogy bántson téged - mondta komoran, mire csak kicsit megszorítottam a kezét. Aztán észrevettem, hogy a bizsergés elmúlt a karomból ott, ahol Tanya megszorított. Rámosolyogtam Edwardra, aztán elengedtem a kezét, és elkezdtem letekerni a gézt.

- Bella, annak még maradnia kell legalább egy hétig. És pihentetned kellene - jegyezte meg Carlisle, mire én csak még szélesebben mosolyogtam. Szinte már vigyorogtam. A gézt teljesen letekertem, és megfeszítettem az izmaim. Halványbarna bőrömön nyoma sem volt semmilyen sérülésnek. Döbbenten néztek rám. Felnevettem.

- Gyorsan gyógyulok - mondtam, majd szépen feltekertem a fáslit, és odaadtam Carlisle kezébe. Ő azért felállt, és megtapogatta a karom. Majd a fejét rázva visszaült Esme mellé.

- Elképesztő... - mondta, mire csak megforgattam a szemem.

- Oh, sok szuper dolog van ebben. Gyorsan gyógyulok, és nagyon magas a testhőmérsékletem. Ezáltal beteg sohasem leszek. Nem öregszünk addig, amíg folyamatosan oda-vissza változunk, és halljuk egymás gondolatait - mondtam szélesen vigyorogva.

- Egymás gondolatait? - kérdezte Rosalie.

- Aha. Gondolj csak bele Rosalie. Amikor egy farkasfalka vadászik, az ösztöneikre hallgatnak és együtt dolgoznak. Együtt mozognak, és így halálosak. Nálunk is így van. Amikor egy vámpírt akarunk elkapni, szinte szédítően jól mozgunk együtt. Ezt pedig nagyban megkönnyíti, hogy halljuk egymás gondolatait miközben farkas alakban vagyunk - magyaráztam, mire elgondolkozva bólintottak. Aztán Emmett hirtelen elvigyorodott.

- De akkor te mindenről tudsz. Úgy értem, hogy azt is tudod mikor, kivel, mit csináltak nem? - kérdezte kajánul.

- Igen valóban tudok mindenről, de bocs, ez már szakmai titok - feleltem, mire kissé csalódottan nézett rám, de aztán újra felcsillant a nagy mackó szeme.

- De akkor ők már láttak meztelenül! - kiáltotta, mire én hangosan felnevettem.

- Ahogy én is őket - feleltem, mire Edward felmorgott mellettem. Emmett, Kate, Irina, Alice és Jasper nevetésben törtek ki. Míg Tanya valami olyasmit morgott, hogy: kurva. Erre szinte mindenki elhallgatott. Edward felugrott, de én elé álltam. Vicsorogva nézett Tanyara, aki meglepődve vissza rá.

- Edward! - tettem a kezem a mellkasára, mire ő automatikusan megfogta a kezem. Elmosolyodtam, majd megfordultam.

- Az a szó ami elhagyta a mocskos szádat, tökéletesen jellemez téged - kezdtem, mire hallottam, ahogy többen is felszisszennek. Emmett viszont izgatottan mocorgott. - Ha jól tudom, Edward évek óta elutasít téged, te mégis ráakaszkodsz - folytattam, mire hangosan morogni kezdett. De én tovább hergeltem. - Remélem neked is leesett, hogy ő a bevésődésem, ezáltal olyan kötelék van kettőnk között, ami még a halálunk után sem szakad meg - magyaráztam kedvesen, ő pedig csak a fejét rázta, és szó szerint nyelte a mérgét. Ekkor viszont megadtam neki a végső döfést. - Egyébként, elgondolkoztál már azon, hogy míg te gyönyörű természetfeletti lényként sem érdekelted, addig engem már emberként is észrevett? - kérdeztem, mire felsikított, és nekem akart ugrani. Ekkor viszont Jasper megfogta a karját, és Tanya elájult. Eléggé rohadtul éreztem magam.

- Tudom, hogy nem esett jól ennyire megbántanod őt, de tudnia kellett mindent. Idővel majd elfogadja és lenyugszik - nézett rám Jasper. Csak megráztam a fejem, és lehuppantam a kanapéra.

- Tényleg Bella! Elfelejtettelek megdicsérni azokért a szép kis ütésekért amit bevittél szegény húginak. Ráadásul emberi alakban. Király volt! - lelkendezett Emmett zavartalanul. Carmen felvitte egy vendégszobába Tanyat, és Irina is felment velük. Csak lemondóan néztem Emmettre.

- Tényleg! Hogy hallottam meg amit gondoltál? - kérdezte Edward, mire én elmosolyodtam.

- Van egy pajzs féle az agyam körül. A falka is csak akkor hallja a gondolataimat amikor akarom, és csak azt amit én akarok. Kivétel akkor, ha farkas alakban kitolom ezt a pajzsot, mert akkor bárkit alá tudok vonni. Akkor rájuk sem hatnak a mentális képességek - mondtam, mire Carlisle lelkesen belekezdett.

- Akkor tehát igaz volt amire következtettem - mondta, én pedig bólintottam.

- Igen, én is érzem, és nagyon figyelemreméltó! - kapcsolódott be Eleazar a beszélgetésbe. Kate csillogó szemekkel elém lépett, és olyan hirtelen fogta meg a karom, hogy még én is meglepődtem. Edward viszont felcsattant.

- Kate! - kiáltotta, de Kate csak kinevette.

- Nem működik. Ez szuper! Még senkivel sem találkoztam, akin ne működött volna - mondta Kate, és nekem fogalmam sem volt mire gondol. Edward látta az arckifejezésem, ezért magyarázni kezdte.

- Kate képes elektromosságot vezetni a bőre mentén. Meg akart rázni téged egy kicsit, de nem működött. Én csak kissé ingerülten felnéztem a vigyorgó lányra.

- Ugyan már Bella! Semmi bajod, és számítottam rá, hogy nem fog működni! - védekezett a lány, mire csak felsóhajtva megráztam a fejem.