Ragyogás - 3. fejezet

3. fejezet: Kitalált és valós mese

- Elmentünk játszani, és váratlanul jött pár ismerősük is. Két pasi meg egy nő. Victoria, James és Laurent. Laurenttel semmi gond nem volt, de a másik két ember nagyon agresszív volt. Volt egy vitám Jamesszel és Victoriával, és Edward... öhm... nem nekem adott igazat. Nagyon nyűgös voltam egyébként is, és hiányzott már anya. Berágtam tök feleslegesen... Azt hiszem kicsit besokalltam. Nem akartalak megbántani apa, de máshogy nem engedtél volna el egyedül, és nekem egy kis nyugalom kellett. Szeretek itt lakni veled, mert minden olyan csendes, és igazából az esőt és a hideget is könnyen megszoktam. Mindenesetre egyenlőre eszem ágában sincs elköltözni Floridába, vagy vissza haza, vagy bárhová máshova - mondtam, és örültem, hogy nem kell a szemébe néznem. Egy mély levegővételt hallottam mögülem.

- Szóval semmi köze a Cullen gyereknek ahhoz, hogy szeretsz itt lakni? - morgott, én pedig felnevettem.

- Hát... oké! Edward nagyon fontos számomra, és a családját is nagyon kedvelem és tisztelem. És talán egy kicsit ők is az oka, de nem velük élek, hanem veled apa - mondtam, mire rábólintott és elmosolyodott. Szegény nagyon kialvatlannak tűnt, de lényegesen javult mióta hazaértem. Lelkiismeret furdalásom lett amiatt, ahogy bántam vele. Tényleg nagyon szeret, még akkor is, ha nem igazán mutatja ki mindig.

- Értem - motyogta apám, majd meghallottuk a dudálást. Kinéztem az ablakon, és Jacob szállt ki Billyvel. Jake besegítette a székébe az apját, majd elindultak az ajtó felé. - Három hét szobafogság minimum - szólalt meg apám. Charlie kiment eléjük, én pedig minden szavukat hallottam.

- Szevasz haver! - köszönt Billy, mire apám felhorkant, és kezet fogtak.

- Sziasztok! Jake, fiam napról napra nagyobb vagy. Minek ez a sok izom? - kérdezte apám, mire Jacob elvigyorodott.

- Ugyan Charlie! Kamaszodok, mi minden nap növünk pár centit! - legyintett, de azért valami fura volt a hangjában. Egyébként apámnak igaza volt. Jake izmosabb és magasabb volt, mióta utoljára láttam. Mikor is volt az? Egy hónapja? Kettő?

- Na segíts te vénség, mert kezd szemerkélni az eső! - mondta Billy, és a két karton sört Jake kezébe nyomta. Apám pedig szépen felkerekezte Billyt a verandára. Nyílt az ajtó, én pedig pont akkor tettem be az egyik pizzát a sütőbe.

- HMM! Jó illata van! Pizza lesz? - kérdezte Jacob, mire apa és Billy felnevettek.

- Igen az. Bella a konyhában van Jacob! - mondta apám, én pedig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre a mögém lopózó Jacobot. Hirtelen megérintette a vállam, én pedig nagyon jó színészi képességekkel megáldva, elejtettem egy paradicsomot, és levegőért kaptam. Jake közben nevetni kezdett.

- Szia! Megijesztettél! - mondtam, majd amikor Jake rám nézett kicsit kimeredt a szeme.

- Hűha Bells! Mi történt veled? - kérdezte, mire én csak felvontam a szemöldököm.

- Semmi, miért? - kérdeztem, mire csak vállat vont. Aztán lehajolt a sütőhöz.

- Csak úgy. Más vagy most. Jó értelemben, úgy értem - mondta, mire én majdnem felhorkantam. Jó értelemben más? Épp ez az, hogy most vámpír vagyok és nem ember. Szóval rossz értelemben...

- Aha biztosan! - motyogtam, és rászórtam a sajtot a másik megpakolt pizzalapra is.

- Jake! gyere mutatok valamit! - hívta ki Charlie Jake-et, és helyette Billy gurult be. Jól hallottam minden kis neszt az egész házban, és környéken.

- Megszegték a szerződést - szólalt meg mély, komoly hangon. A szemem szorosan lezártam, majd felsóhajtottam, és megpördülve ránéztem. Az ijedségtől és a haragtól kitisztult a látásom, ez pedig azt jelentette, hogy a kontaktlencsének annyi. A méreg szétmarta. Billy dühösen nézett vérvörös szemeimbe.

- Nem ők voltak - dőltem neki a konyhapultnak.

- Ezt meg kell magyaráznod, vagy nem lesz jó vége - figyelmeztetett, és tiszteltem őt azért, mert nem félt tőlem.

- Két nomád megtámadott engem, és a Cullenek elmenekítettek délre. De átvert az egyik, és elcsalt a biztonságos helyről. A férfi megharapott, akit azután a Cullen család elintézett. De későn értek oda, és túl sok méreg került a szervezetembe. Ma hajnalban tértem magamhoz, de haza kellett jönnöm. Nem kívánom az emberi vért, tehát nincs félnivalója tőlem az embereknek. Gondolom ezentúl La Push számomra tiltott hely - jegyeztem meg, mire elgondolkozott. Végül lassan rábólintott.

- Nem lépheted át a határt, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rád, mint a Cullenekre. Nem haraphatsz meg egy embert sem, és nem vadászol a város közelében. Hogy érted azt, hogy nem kívánod az emberi vért? - kérdezte, mire én komolyan és pislogás nélkül néztem a szemébe.

- Érzem az illatát, de olyan semlegesnek érzem. Mint az embereknek a víz. Ellenben az állatok vérét nagyon is csábítónak találom, tehát nem lesz semmi gond. És ha most megbocsátasz, akkor kimennék a mosdóba, mivel nem szeretnék így mutatkozni Jake és Charlie előtt - mondtam, miközben a szememre mutattam. Ő bólintott és arrébb gurult. Amikor elhaladtam mellette, újra megszólalt.

- Ha legközelebb jövünk, nem bánnám, ha távol tartanád magad a háztól. Nem szeretném, hogy a fiam közelében legyél - mondta, mire összeszorítottam a szemem. Ez az egy mondat jobban fájt mint bármi más. Mintha fertőző lennék.

- Bár ez az én házam, és te nem parancsolsz itt, nem leszek itthon legközelebb. Három hétig szobafogságra vagyok ítélve, de utána bármikor meglátogathatjátok apámat - feleltem hátra sem nézve, majd bementem a fürdőbe.

Ez nagyon fájt. Szemét volt velem Billy, és nagyon rosszul esett. Bár jobb lesz Jake-nek hogyha tényleg nem barátkozik velem. Mérgemben azt sem tudtam mit verjek szét. Mélyeket lélegeztem és morogtam, de sikerült lenyugodnom. Nagyon nehéz volt, de én megtettem mindent. Végül beraktam a barna kontaktlencséket, és visszamentem a konyhába. Jó fél órát bent lehettem, mert a kaja épp kész lett. Felvágtam szeletekre, majd bevittem a nappaliban. Mind a hárman a kanapén ültek, és míg apa meg Billy söröztek, Jacob kezében egy dobozos kóla volt. Letettem a kis asztalra a két tálca pizzát, majd fogtam egy tányért, és rátettem egy szeletet. Közben végig Billyre néztem.

- Én odafent eszem meg. Vacsi után lefekszem aludni, jó éjszakát! - köszöntem el, mire két jó éjszakát hangzott el, és egy mézesmázosan előadott "Viszlát Bella!" Billytől. Fortyogva a dühtől, felmentem a szobámba, és igyekeztem nagyon lassan és gyengéden becsukni az ajtót. A pizzát tányérral együtt kivágtam az ablakon, és jó messzire elrepült be az erdő mélyére. Szuper! Végigdőltem az ágyamon, de akkor meghallottam a közelgő lépteket. Mélyet szippantottam a levegőből, és a napfény valamint orgona illat rögtön jobb kedvre derített.

Edward szótlanul ledőlt mellém, majd a hátamat simogatta, miközben egymást néztük.

*------------------------------------------*

Lehetetlen friss most nem lesz, de helyette hoztam ezt. Komizzatok bátran! Puszi, Lana